Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

hajnik imre emlékezete. 1 29 adásaiban az igazság meggyőző kimutatását, mint a szép prózát. Állításairól, Ítéleteiről meg akarta győzni a hallgatókat. Meggyőzni akarta őket, nem pedig mulattatni. Ez jellemzi Hajnikot mint írót is. Tudományosan írt. nem népiesen; nem használt jelképies mondásokat; nem a stílust, hanem a közleményt tekinté a fődolognak. Az egyetemi tanár elsőrendű kötelességének a didaktikai feladatot tekinté. »Azért vagyunk az egyetemen, hogy tanítsunk.« A ki ezt komolyan, lelkiismeretesen teljesfté, azt becsülte s collegiális barátságával tüntette ki, még ha irodalmilag keveset működött is. mint pl. Cserny és Lechner. a kik helyett nem beszélnek a könyvkiadók. Hajnik, úgy mint tanár korában Pauler, az előadási óra előtti estén vagy reggel nemcsak átolvasta és átgondolta, hanem előadni is megpróbálta azt, a mit a jövő órán magyarázni fog. A tanári kötelességek teljesítésében nemcsak maga volt hű és pontos, hanem másokat is úgy becsült, a mint kötelességeiket teljesítik. Stoikus szigorúsággal vélekedett a kötelességről. A jognál is előbbvalónak tartá a kötelességet, Mint Cicero, úgy ő is a tisztesség (lionestás) követelményének tartá a kötelességet,1

) s csípősen gúnyolt minden szemfényvesztést, kibúvó-ajtó keresést. Nevetségessé tette a »symbolikus« előadási mesterkedést, s bárhol is a névleges, látszólagos hivataloskodást. Jóízű humora találóan tudott tenni czélzásokat az evangéliumok idézésével. A ki közülünk delegatióba Bécsbe járt s egy-két előadásra hébe-korba lerándult és ismét visszament, arra idézte János evangéliuma XYI. r. 16. versét: »Egy kevés ideig nem láttok engemet és ismét egy kevés idő múlva megláttok engemet.« A ki közülünk a választókerületben beszámolt, programmbeszédet mondott, arra Máté evangéliumának VII. r. 15. versét idézte: »Óvakodjatok a hamis prófétáktól.« A kalendáriumi vasárnapokat is felhasználta ártatlan malíciával : A ki miniszteri bársonyszékbe ült, az in palmis ; a szünetekre áhítozók vasárnapja rogate : a félév vége cantate. ') Cicero De ofticiis, lib. I. Officia diicerentur ab honestate. SZÁZADOH. 1903. II. FŐZET. 10