Századok – 1902

TÁRCZA - Szláv történeti szemle - Prosvetni Glasnik 957

TÁRCZA. 957 nusokat küldte ki vizsgálatra, melynek eredményéről a kiküldöttek rendkívül érdekes és korjellemző jelentést adtak a püspöknek. — A titkár jelentéséből kiemeljük, hogy a f. évi julius-hó első napjaiban a bukaresti tudomány-egyetem, tud. Akadémia, román földrajzi társaság, történelmi társulat és a román országos levéltár több tagja, az egyetem tört. seminariumának számos növendékével, kiket Tocilescu Gergely egyetemi tanár és a román nemzeti muzeum igazgatója vezetett, meglátogatván Dévát, annak muzeuma s a vármegye egyéb történeti nevezetességei megszemlélésével négy napot töltöttek Hunyad megye classikus földjén s mindenütt és minden részről a legszívesebb vendégszeretet fogadta őket. E látogatás alkalmából a bukaresti román tört. társulat viszontlátogatásra hívta meg a dévaiakat, s a kölcsönös érintkezésből még az a gondolat is támadt, hogy az egykori Dáczia erdélyi és romániai részeinek két alapos ismerője, Téglás Gábor és Tocilescu Gergely tanár, a magyar és román kormány támogatásával együtt kutassák ki e vidékek még feltáratlan kincseit. — A társulat közgyűlését decz. 14-re tűzte ki a választmány, mely alkalommal Téglás Gábor a dévai muzeum kibővítésére, a dévai várromok megmentésére és a vajda hunyadi várkastély lovagtermének hunyadi muzeummá való átalakítására vonatkozó indítványait is tárgyalni fogják. SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 1901. — PROSVETNI GLASNIK. (Közművelődési híradó.) Belgrád, 1901. XXII. évf. 1—10. füzet. — Közleményeiből ezeket jegyezzük meg : 1. Tomic Jovan : Ni/colic Pivljanin harambasa életének utolsó két esztendeje, 1684 — 1685. E dolgozatot már a Letopis Matice Srpske ez évi 3-ik füzetéből ismerjük. — 2. Stanojevic Stanoje: Pipo Spano. Adalék Szerbia XV. századi történetéhez. Philippus de Scolaribus, ki közönségesen Ozorai Pipo néveu ismeretes, mint Zsigmond király rendíthetetlen híve, nagy szerepet játszott Magyarország történetében, főkép ennek Szerbiához való vonatkozásaiban. Jelentékeny része volt Zsigmondnak a főurak és Nápolyi László elleni küzdelmeiben, s hűségével megnyervén a király bizalmát, különféle diplomácziai megbízatásokban járt el; így pl. 1410-ben Florenczben, továbbá Velenczében. Mint comes camercirum regalium salis a bányászat és pénzügyi politika terén, mint a királyi tanács tagja az ország külügyi politikájában szerepelt. A szerbek előtt a rigómezei csatavesztés után csak két út volt: vagy meg-, hódolni a töröknek, vagy Magyarországra támaszkodva, annak kiűzésére törekedni. Lázár czár fia, Istváu despota, az utóbbit