Századok – 1902

TÁRCZA - Dudás Gyula: Hunyadi János; a »fejér« lovag 953

TÁltCZA. 953 terének. Ez Zsigmond királynak 1412 aug. 24-iki Ítéletével igen elégedetlen volt ugyan s csak kényszerűségből fogadta el Zsigmond döntését, mindamellett Makrait szívesen látta. Makrai október elején a hadi foglyok szabadon bocsátása s a lovagrend, Lengyelország és Litvánia közt vitás határok megállapítása végett érkezett.1) Majd Litvániába vette útját, a melyről Dlugoss így emlékezik meg: »Nuntius iterum alius Sigismundi, Romanorum et Hungáriáé regis, Benedictus de Makra, Hungarus miles, in Litvániám advenit, terminos et limites terrarum Litvániáé et Prussiae, quibus disterminantur fluminibus aut locis, coram conspecturus. Ex parte regis atque eruciferorum praesente, singulos terrarum praedictarum situs diligenter recensens, investigans atque examinans et in scriptum redigens, muneratus a rege Wladislao et Alexandro duce, in Hungáriám viva ferens testimonia rediit, pro causae, quae cum cruciferis agebatur, decisione faciliori.« 2) Az a határmegállapitás azonban, melyet Makrai mint Zsigmondnak teljes hatalmú megbízottja elvégzett, szintén nem volt a lovagrendnek ínyére ; a nagymester kijelentette, hogy nincs megelégedve, s később mindazon rendelkezéseket elvetette, a melyeket Makrai Benedek a határigazítás dolgában tett.3) Követsége czélját és eredményeit különben Makrai maga elmondja azon levelében, melyet Lubiczából, 1413 ápr. 16-án Zsigmond királyhoz intézett.4

) Srs. HUNYADI JÁNOS, A »FEJEB« LOVAG. A Századolt f. évi február-havi füzetében (181. 1.) Érdujhelyi Menyhért úr Hunyadi Jánosnak a középkori nyugati íróknál elterjedt mellék- vagy jelző nevét, a fejér lovag elnevezést, a szerb leli junalc (= jeles vitéz) kifejezésből véli származtathatni, azt állítván, hogy az olaszok a béli szónak csupán fejér jelentését ismervén s így a beli junak értelmét szó szerint vévén, azt fejér lovag-nak, Conte Bianco-nak fordították, a mit azután a franczia és angol írók is átvettek. Ezen okoskodást két körülmény teszi elfogadhatatlanná. Először : a szláv (vagy ha úgy tetszik, szerb) nyelvben a beli (helyesebben : bjeli) melléknév mindenkor fejér-et jelent. Ezt Karadzic Vulc nagy szótára (25. 1.) igazolja. Hogy később a török uralom alatt a szó más értelmet is nyert, miként Miklosich és Danicic állítják, ez lehetséges, csakhogy a szerbeknél a török uralom kora nem esik össze Hunyadi János hőstetteinek idejével, ') Aschbach id. h. s) Dlugoss: Hist. Pol. Lib. XI. 334—335. 11. (Lipcse, 1721.) 3) Aschbach id. m. II. 25C. 1. — Voigt id. m. VII. 197. 1. l) Magyar Törte'nelmi Jár, IX. 52. t. SZÁZADOK. 1902. X. FÜZET. 63