Századok – 1902

TÁRCZA - Beigel István: Adalék Bonfinius élete történetéhez 88

T Á ß С Z А. ADALÉK BONITNIITS ÉLETE TÖRTÉNETÉHEZ. Az elmúlt nyáron a loretói híres búcsújáró hely közvetlen szomszédságában fekvő 1iecanati nevű érdekes városka levéltárának némely középkori jegyzőkönyveit kutattam át. Előre kell bocsátanom, hogy a középkori Olaszország kultúrtörténete s a keleti partvidéki forgalom tekintetében igen becses levéltár 1400,—1526 évi jegyzőkönyveinek sorozata fölötte hézagos. Érdekes körülmény, hogy a levéltár a XIX-ik század elején majdnem teljességgel hiánytalanúl megvolt, a mire bizonyság, hogy Monaldo Leopardi, a hírneves költő rokona, a levéltár lajstromát és tárgymutatóját a meglevő anyag alapján készítette el. E lajstromból meg lehet állapítani a jegyzőkönyvek hiányzó köteteit is. Kutatásaimban főleg Becanati városának az adriai túlsó tengerparttal való, tehát dalmát és albán-török összeköttetéseire voltam figyelemmel. Recanati ugyanis hírneves akadémiája s patríciusainak az anconai, perugiai és római kereskedelmi forgalom közvetítésével szerzett gazdagsága által tünt ki. Ide menekültek a török elől a dalmaták, bosnyákok, albánok, s a SV-ik század folyamán dühöngő pestisjárvány következtében elnéptelenedett vidéken telepedének meg. Kutatásaim közben akadtam Mátyás király ismert nevű krónikása, Bonfinius Antal élete történetének néhány — nézetem szerint érdekes — adatára. Ismeretes dolog, hogy Bonfinius, a ki Ascoliban 1434-ben — mások szerint 1441-ben — született. Recanatiban tanár s az odavaló iskolák igazgatója lett. Ennyit jelez róla általánosságban legjobb életírója, gróf Kemény József.1) Uj M. Muzeum, 1854. 246—270. 11. — Feltűnő, hogy a magyar történetírásnak ezen, ha nem is alaposságát, de a szerző és megbízója személyét tekintve, mindenesetre igen érdekes forrását módszeresen még senki sem ismertette. Igaz ugyan, hogy a M. Tud. Akadémia kiadásában