Századok – 1902

Történeti irodalom - Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harcz 1848–1849-ben a délvidéken. Ism. Márki Sándor 937

938; TÖRTÉNETI IRODALOM. színtere ismertetésén kezdi s előre figyelmeztet bennünket, mennyiben mozdíthatta elő, vagy hátráltathatta az, a különböző fegyvernemek működését. Majd mind a két fél hadszervezetét és li trczolása módját vázolja, de a szavakkal és részletekkel igen is gazdálkodva, másrészt oly műkifejezésekkel élve, melyeket a mai magyar hadtudomány széltére használ ugyan, nyelvészeti revisiójukat azonhin épen a nyelv tisztasíga és tekintélye érdekében kell sürgetnünk. Oly kiváló hadtörténet-írótól, mint Olctmiry úr, igen szívesen vettük volna, ha a hadjárat színterét teljes hadtörténelmi jelentőségében ismerteti, vagyis a hely szinén kínálkozó hadtörténelmi példákkal világosítja meg, hogy ugyanazon terep különböző időkben miként hatott a csaták, vagy az egész hadjárat sorsának eldöntésére, s a terep és körülményei fölhasználásában mutatkozik-e következetesség, vagy épen haladás a régibb és az 1848 —1849. évi ütközetek közt? Ezt talán abban az összefoglalásban lehetett volna tenni, melyet különben is sajnosan nélkülözünk a könyv végén. Ha ezt az összehasonlítást egy újabb kiadásban megkapjuk, nem teszszük le a becses művet az egyes csaták apró részletei között elkábult fejjel, mert a szerző segítségével azoknak kritikai áttekintését nyerjük. Hiszen a szerző ereje épen a katonai tanulságok levonási bin mutatkozik legélénkebben; mindenütt kifejti, hogyan kellett volna történni a támadásnak, s az egyes harczok leírásinál is megjegyzi, hogyan kellett volna eljárni. Ez az, a mi könyvét nélkülözhetetlenné teszi minden taktikusra nézve, a kinek valaha a tárgyalt hadjárat színterén lesz dolga. Míive különben is becses adalékok it szolgáltat a katonaság lélektanához, s az ellenfélnek, különösen Knicsánin-nak (helyesebben talán Knityánin-nak) is megadja a kellő elismerést. Forrásai közt Tliim kézirati munkáját is említi; de nem hivatkozik oly katonai írókra, mint Oelich és Büstow, sőt Breit nevét is talán csak egyszer említi. (200. 1.) Térképvázlatai egyszerű kőnyomatok ugyan, de kitűnő szolgálatot tesznek az előadás megértetésére. A részletekre áttérve, azt hiszem, történelmi könyvben (5. 1. stb.) nem volna szabad Bnnát-ot emlegetnie. Az őt jellemző pontosságnál fogva Szenttamás lakosságát (17. 1.) 11 — 12,000 helyett határozottan 11,355-re tehette volna, amennyit Fényes 1847 évi statisztikájában (II. 232.) találunk. A közönség előtt magyarázatra szőrül, miért nevezi olasznak Zanini ezredét (18. 1.), holott az a varasdi határőrökből alakult, törzse Zágráb, hadkiegészítő kerülete korábban Szombathely, most Belovár. Könnyebb tájékozás végett azt is jó lett volna