Századok – 1902
Értekezések - KARÁCSON IMRE: A török sereg átvonulása Erdélyen 1661-ben 919
A TÖRÖK SEREG ÁTVONULÁSA ERDÉLYEN 1661-BEN. 923 Benne a német császár serege volt, mely nem hódolt meg, hanem a várat üresen hagyván, elment ; külvárosa felégettetett. Vára egy hegy tövében szép, kerek vár, árka vízzel van tele. Nagy külvárosa volt, melyet különféle paloták, szállóházak, templomok ékesítettek. Szőllőkkel, kertekkel vásárterekkel díszített szép város volt ez, melyben még felégettetése után is annyi kincs és élelmiszer maradt, hogy az iszlám katonák meggazdagodtak azokból. A hegyekben és szőllőkben itt is foglyokat és zsákmányt szereztünk, s ezeket az iszlám táborban eladván, báromszáz piaszterhez jutottunk s így kiállott fáradságainkat Semmibe setn vettük.« Szászvárosból a török sereg Alvinczre vonult, melyet Evlia törökül Yincscizvár-nak nevez. Alvinczről a következőket jegyzi fel: »Erdély királyai alá tartozik, de az elhalt átkozott Bákóczy birtoka. A benne levő ezer harczedzett német épen nem hódolt meg, hanem ötszáz ágyúlövést tett, ezért az iszlám seregnek nehéz volt azt megközelíteni. Mit tegyünk?! A szeraszker nem azért küldetett Erdélyországba, hogy ágyukkal várat ostromoljon, hanem csak az volt a küldetése, hogy királyt tegyen oda s a három évi adót beszedje. Ez az Alvincz a Maros folyó szemközt levő oldalán az ég csúcsához hasonló magas hegy tetején kőépiiletű erős vár. A Maros folyó innenső oldalán a hídfőnél nagy külvárosa van, melyet templomok, nagy házak, vásárterek díszítenek. Egyik éjjel а szélgyorsaságú tatár sereg ennek a városnak minden emberét elfogta s temérdek kincset és igen sok élelmiszert talált ott, végül pedig a várost felgyújtotta és elpusztította. Ez a város a magyarok előtt oly tiszteletben áll, mintha elődeik sírja volna ; ámde a tatár nem tisztelet- és kégyelettudó népből való, s a szegény lakosok csak úgy mentették meg életüket, hogy megadták magukat.« »Innen felkelvéD, északi irányban mentünk. A tatár sereg Kemény János táborával megütközött s tízezer fogolylyal tért vissza az iszlám táborba, s az iszlám spregnél oly nagy öröm, vígság és sok zsákmány volt, hogy azt leírni nem lehet. Ezután a falvakat gyújtogatva, rombolva, mentünk a Maros folyó partján s egy szép hídon az egész iszlám sereg átkelt.« Ezután Gyulafehérvárnál állapodott meg a török sereg, mely város gazdagságával különösen vonzotta a zsákmányolásra kész csapatokat. A törökök Gyulafehérvárt Erdei Belgrádi vagyis erdélyi Belgrád névvel nevezik, megkülönböztetésül Székesfehérvártól, melyet Usztülni Belgrád-пак, és Nándorfehérvártól, melyet egyszerűen Belgrád-nak mondanak. II. Rákóczy György. 61*
