Századok – 1902
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: János király és a római szent-szék - II. bef. közl. 895
JÁNOS KIRÁLY ÉS Л RÓMAI SZENT-SZÉK. 909 a pápa »lelke mélyében János felé hajlik, és érdekében sokkal többet óhajtana tenni, mint a mennyit tehet.« A bibornokok felől pedig, a kikkel érintkezett, azt jelenthette, hogy uralkodója iránt jóindulattal viseltetnek és »minden emberi tekinteten felülemelkedő igazságszeretettől vezettetnek.«1 ) О maga a pápára igen kedvező benyomást tett, és szerény, tapintatos fellépésével közelismerést vívott ki. Február végén távozott Rómából.2) Néhány nappal utóbb kapta meg Anglia római követe VIII. Henrik február 9-iki jegyzékét, melyben őt János király ügyének erélyes felkarolására utasítja. Elmondja, hogy megkapta a pápa január 4-iki levelét, melyben a törökök készülő invasiójával szemben segítséget kér. Nem ad hitelt a híreknek s nem is hiszi, hogy ezeket a pápa komolyan veszi. Miután a pápa minden igyekezetét birtokainak kiterjesztésére, a császár »világuralmának« megalapítására (totius orbis christiani monarchiam) irányozza: »nevetséges« másokat a török veszedelemmel rémíteni. Csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a pápa két körülményt hallgatással mellőz, noha a fenyegető veszedelemben lényeges tényezőként szerepelnek. Az egyik az, hogy minden jog és igazság ellenére, a császár kedveért, János magyar királyt a nélkül, hogy ez magát védhette és meghallgattatott volna, királyi méltóságától megfosztotta és Bolognában hozott ítéletével az egyház kebeléből kivetette. A másik az, a mit Grimani bibornok a pápának több bibornok jelenlétében nyíltan előadott, hogy a török császár szívesen kötne békét vagy fegyverszünetet a császárral, Ferdinánddal és a többi keresztény hatalmakkal. Ugyanakkor ő maga is a magyar király követeitől értesült, hogy János esküvel kötelezte magát ezen béke kieszközlésére, ha a császár és Ferdinánd vele tisztességes feltételek mellett egyezségre lépnének, vagy a fenforgó ügyet bíró Ítéletére bíznák. Ha ') Verancsics levele Rómából, 1532 február 20-ikáról János király titkárához. Verancsics munkái, IX. 297. *) A franczia követ iilézett jelentése és egy február 19-ikén Velenczébe küldött római levél. Az utóbbi Marino Sanuto, LV. 616. — Verancsics útközben, márcz. 5-ikén, Velenczében megállapodott. U. o. 555.
