Századok – 1902

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: János király és a római szent-szék - II. bef. közl. 895

JÁNOS KIRÁLY ÉS Л RÓMAI SZENT-SZÉK. 897 A pápa azon felszólításával, hogy Verancsics írásban nyújtsa be élőszóval tett előterjesztését, az audientia véget ért.1

) Másnap az audientia lefolyásáról VII. Kelemen maga értesítette Ferdinánd követét, ki Verancsicsnak a török barátságra vonatkozó közléseibe kapaszkodva, azokból azt a következtetést vonta le, hogy minden engedmény, a mit ellenfelének tenne Ferdinánd, a törökök javára szolgálna. Már pedig a törökök azon ajánlatukkal, hogy Belgrádot és Jajczát kivéve mindent visszaadnak, elárulják csalárd szándékaikat; mert azt a két erősséget megtartva, a mikor jónak látják, Jánost megfoszthatják Magyarországtól; míg ellenben az örökös tartományaira és a német birodalomra támaszkodó Ferdinánddal szemben nem volna helyzetök ilyen előnyös. »Ha tehát — úgymond — ő felsége annyira elvakulna, hogy az országot a vajdának vagyis a szultánnak át akarná engedni, a keresztény fejedelmeknek kellene őt ettől a szándékától visszatartaniok.« Fejtegetéseit azzal a felszólítással zárta be, hogy »a vajda, mint a kereszténység rothadt tagja ellen, határozottan lépjen föl ő szentsége«, és mint igaz pásztor és jó atya, Ferdinándhoz állhatatosan ragaszkodjék, a mit az igazság és közérdek követel. A pápa biztosította őt, hogy így fog eljárni és nem engedi magát eltántoríttatni.2

) Másrészről az angol, franczia és velenczei követek, úgyszintén több bibornok, nyíltan János király mellett foglaltak állást, és a pápát arra igyekeztek rávenni, hogy a békebírói tisztet vállalja el és János királyhoz küldjön követet. VII. Kelemen a franczia követnek azt az ellenvetést tette, hogy a békebíróságnak ott van helye, a hol az ítéletben mind a két fél megnyugszik; Ferdinánd pedig nem akarja magát annak alávetni; továbbá János királyhoz, mivel a kiközösítéstől feloldva nincs, követet nem küldhet. Az auxerrei püspök figyelmeztette, hogy azért is tanácsos Magyarországba követet küldenie, hogy ') Az audientiáról négyféle tudósítás maradt főn : a) Dal Borgo , február 15 és 24-iki jelentései; i ) a franczia követ február 22-iki jelentébe (Charriére id. m. I. 194.); с) a velenczei követ február 2s-iki jelentése (Marino Sanuto, LV. 555); d) a mantuai herczeghez intézett, február 17-ikén kelt római levél u. o. 598. 2) Dal Borgo imént idézett jelentései.