Századok – 1902

Történeti irodalom - Nyári Sándor: A czenstochowai pálos kolostor és magyar műemlékei. Ism. Császár Elemér 77

82 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ezen emlékeket nem számítva, mért volna fontos a magyar irodalomra nézve a kolostor és a Madonna-kép története, bajos megérteni. Olyan idegen minden tőlünk, az egész templom a maga díszes kápolnáival, a kolostor az érte vívott háborúk történetével; ennek históriai, annak művészettörténeti érdekességét még Nyári leírása után sem tudjuk felfedezni. Az érdeklődő olvasó sokkal találóbb és vonzóbb képet kap Czenstochowáról Ballagi Aladár rövid czikkébeu, mely a Pallas-Lexikonbaii jelent meg. A könyv külső formája — nem a technikai kiállítását értem, hanem a stílusát — nagyon gyönge. A szerző magyarúl írni nem tud, kisebb-nagyobb botlás és vétség a magyar nyelv szabályai és szelleme ellen egyáltalában nem ritka, a mondattani germanismusoktól a helyesírási különösségekig. Az ikesragozással nem sokat törődik (emelkedne, válna, 22. 1.); az ők és azok névmásokat összezavarja (5. 1.); nyolez nap alatt, nála = nyolez napon belül (37. 1.); nem érti a van és megvan között a különbséget (9. 1.) ; kedveli a lettek építveféle germanismust ; nem tud a magyar szórenddel megbarátkozni ; a barátot egyszer megteszi tárgynak, ezt mondván : az a négy barát, melyet stb. (9.1.) Hát ez a mondat : »A kolostor építése IV. László király idejében s az esztergomi egyházmegyében létezett.« (8. 1.) Megjegyzem még, hogy a magyar ember a pénzt talán mondja anyagi eszköz-nek, de már anyagiság-пак nem (22. 1.); sem családi patvart (39. 1.), sem sötét szürke hajat (45. 1.) nem ismer. Megütköztem azon a szokáson is, hogy — egészen németesen — igen szeret nagy kezdő betűvel élni. pl. Pálosruha, Istenítélet, a mi csak arra való, hogy bosszantsa a magyar orthographiához szokott olvasót. Apróságok lehetnek ezek, de mindenesetre jellemző apróságok. Az előadás módja hasonlóképen nem vonzó. A mondatok nem akarnak egymásba fűződni, majd minden pont után érzünk egy kis zökkenőt, annak a fejében, hogy más tárgyra visz át bennünket az író; a hasonló fajú mellékmondatok csak úgy ömlenek egymás után stb. stb. A hangja száraz, sokszor szinte hivatalos liidegségű és ridegségű. Lukács evangelista az asszonyok kérésének »helyt ad« (12. 1.); a kolostor ostromlóit »bizonyos fokú félelem szállja meg« (32. 1.), a mit a franczia fordító hűségesen lefordít : »les assaillants furent pris d'une sorte de terreur.« Legcsattanóbb a könyv első mondata: »Midőn ezen munkámat a magyar kereszténység kilenczszázados évfordulója alkalmából közrebocsájtom, tisztán az a szándék vezet, hogy a czenstochowai Pálos-kolostor magyar műemlékeit megismer-