Századok – 1902

Történeti irodalom - Margalits Ede: Horvát történelmi repertorium. Ism. Naményi Lajos 850

853; történeti irodalom. tárgyalást kíván, tőle telhetőleg tömör stílusban, élesen körvonalazva emeli ki mindazt, a mi a magyar történetírás szempontjából fontos vagy érdekes. Jellemző szavakkal utal az eseményekre. A mit mond, a mit feljegyez, azt tudnunk kell, ismernünk szükséges. Kivonatol, de előadása élénk és szabatos. Természetesen mellőz minden kritikát, a mi nem is lehetett a mű czélja, de gyakran utal a forrásokra, melyekből a történetíró anyagát merítette, és így módot nyújt a tovább kutatónak, hogy tüzetesebben foglalkozhassék azzal, a mi érdekli. Egyszóval többet ad mint egyszerű repertóriumot ; a mit nyújt, az felülemelkedik a bibliographikus, regestaszerű munkásságon s tudományos érzékre mutat. Margalits köteteit lapozva, a gyakran ívekre terjedő kivonatokban megelevenednek előttünk a XIY—XY. századbeli délszláv mozgalmak; megismerjük a bogomilek és patarénusok történetét a vatikáni levéltár oklevelei nyomán, a délszlávok küzdelmeit állami függetlenségükért a XI. században. Különösen becsesek azok a czikkek, melyek a raguzai köztársaságra vonatkoznak; a Zrínyiek, a Erangepánok, a horvát nemzetségek XII—XVI. századi történetéhez számos érdekes tanulmány nyújt adatokat. Érdeklődésre tarthatnak számot a stájer országos levéltárból s a velenczei levéltárakból vett oklevelek ismertetései. De ki győzné felsorolni azt a nagy anyagot, mi itt úgyszólván halomban hever. A mi a történelemmel, földrajzzal, régészettel, czímertannal, jogtörténettel kapcsolatosan az említett folyóiratokban megjelent, azt Margalits mind kivonatolta, tüzetesen, behatóan; ellenben röviden érinti az irodalomtörténeti, nyelvészeti és ethnographiai közleményeket. Czélszerű lenne, ha ezekből az illető szakok organumai számára szintén kivonatokat készítene, mert csak czímeik után ítélve, így is sok mindent találunk, mi a hazai nyelvészeket, ethnographusokat és irodalomtörténetírókat érdekelné. Az összehasonlító, egybevető tudomány, mely kutatja az átvett szavakat, a néprajz körében rokon szokásokat, énekeket, babonákat, az irodalom jelenségeit, igen becses anyagot nyerne ez által, s mennél közelebb hozzuk azt ismereteinkhez, annál inkább leromboljuk az említett válaszfalakat. Margalits mind a két kötetet név- és tárgymutatóval látta el. A két kötetben több mint 220 lapra terjed az index. Ez is igazolja, mennyire kimerítő a munka és mennyire elősegíti a kutató czélját. S ezzel nemcsak a magyar, hanem a horvát történetíróknak is valóban hálára méltó szolgálatot tett, mert megbízható indexet nyújt folyóirataikhoz. Már pedig