Századok – 1902

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A budai krónika - III. bef. közl. 810

826 D0MAN0VSZKY SÁNDOR. III. István azonban szabadon bocsátja a foglyot, ki Manuelhez vonúl ki s a császárt újabb betörésre bírja rá, mely azonban eredménytelenül végződik. Manuel már most (cap. 55.) a maga javára emel jogot a koronára. A harcz részleteiről Mügeln nem beszél, csak az 1167-iki háborút és vereséget mondja el bővebben, azután »darnach starb der herzog bela kurtzlich und ligt begraben tzu gran« szavakkal végzi betoldásait. A betoldások itt is — épen mint előbb — soványak és színtelenek, de mindazonáltal hitelesek. A Manuel, II. László és IY. István harczaira vonatkozó tudósításokat megerősíti Kinnarnos, Lukács érsek szereplését az itteniekkel egybehangzóan beszéli el Gualterius Mapes x) s a Münchenben és Bécsben őrzött két királyi névsor.2) IY. István elfogatásának körülményei, a II. Géza alatti dalmát háború és Béla herczeg halála az egyedüli adatok, melyeket más forrás meg nem erősít. Ezek közül is az első nem ellenkezik a valószínűséggel, a második valószínűleg tévedésen alapszik, a harmadikra pedig világosságot vet egy 1167-iki oklevél, melyben a király a »mihi et filio, meo« kifejezést használja. III. István 1166-ban vette nőül Ágnest, II. Henrik osztrák herczeg leányát, fia tehát 1167-ben születhetett s így Mügeln adata reá vonatkozik. Az itt említett Béla herczeg nemsokára az 1167-iki háború után halt meg, s ebből magyarázható az is, hogy ez az Árpád-házi herczeg máshol nem fordúl elő s neve is csak itt van említve.3) Hogy pedig itt a Budai Krónika alapszövegébe betoldott interpolatiókról van szó, bizonyítja az, hogy 1167 után Mügeln a Budai Krónika nyomán még egyszer hozza III. István, II. László és IY. István történetét. Mügeln betoldásai pedig legalább is nagyon valószínűvé teszik azt, hogy a Bécsi Képes Krónika interpolatióihoz alapúi szolgáló krónikának redactiója III. István korából származik. III. István korába azonban csak a különböző, többnyire egykorú feljegyzések ösz») Történelmi Tár, 1878. 170—172. 2) Müncheni kir. könyvtár: Cod. Germ. Nr. 331. p. 85a—88b. Bécsi udvari könyvtár: Cod. Nr. 3471. Illa—113a. Istos ambos fratres Lucas archiepiscopus Strigoniensis excommunicauerat et periculum eis citissime futurum predixerat eo quod sese illegitime fecerant coronari. — Hasonló de rongált szövegű a Kovachich által kiadott Series Regum Hungáriáé is. Scriptores rerum hung, minores, I. p. l —10. Ez saját megjelölése szerint: Desumta ex Apographo Cornidessiano Bibliothecae Telebianae Cod. "W. p. 63. in 4. ubi eidem praeflgitur Epigraphe Autographum indicans. Extrait de MSS. latins de la Bibliothèque du Boi. Nr. 5941. A. 3) Fejér id. m. П. 179. — V. ö. Wertner: Árpádok csal. tört. 318—320.