Századok – 1902

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A budai krónika - III. bef. közl. 810

A BUDAI KRÓNIKA. HARMADIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. Szent Lászlóról még a Kopulcs vezér fölötti győzelem, a ruthének elleni hadjárat s a váradi monostor alapítása van elmondva, a végfejezetben pedig előadja az író, hogy Szent Lászlót felszólították a keresztes hadjárat vezetésére, mit a király nagy örömmel el is fogadott, de megakadályozták ebben a csehországi zavarok, melyeknek rendezésénél rosszúl lesz s utódává Kálmánt jelöli ki. Szakítsuk meg egyelőre a betoldások kiválasztását s fordítsuk figyelmünket az eddigi interpolatiókra. Az első feltűnő dolog ezen elbeszélésnél, hogy e betoldásokat egy szerves egész töredékeinek kell tartanunk. Eltekintve néhány betoldástól, mely nem tartozik a berezegek történetéhez, t. i. a Hedrich nemzetségénél és a jövevény nemzetségek felsorolásánál tett betoldásoktól, továbbá a László uralkodásának első évében pusztító éhségtől és a fehérvári, villámsújtotta kereszt említésétől, a betoldásoknak egy tendentiája van : Béla berezegnek és fiainak igazolása és dicsőítése, Endrével és fiáyal Salamonnal szemben. Megteszi ugyanezt a Budai Krónikában fenmaradt szöveg is, de színtelenül. Pedig ezzel nagyot mondtunk. A Budai Krónikában meglevő szövegről ugyanis kimutatható, hogy már használta Szent László legendáját s így legalább is a legendában már említett szentté avatás, vagyis 1192 után készült. Az igaz, hogy a rövidebb szöveg sem szokta Lászlót következetesen szent-nek nevezni, de mégis igen sűrűen használja a sanctus, beatus, beatissimus jelzőket,1) s vannak a legendával közös helyei is, melyek kétségtelenné teszik, hogy használta azt; így pl. László nevének etymologiájánál, a hol ') Sanctissimus-n&k nevezi a krónika már Szent István történeténél. Cap. 39.