Századok – 1902

TÁRCZA - Schönherr Gyula: Jegyzetek Zsigmond király és az egyház-szakadás történetéhez 766

770 tárcza. ben domborodik ki annak összefüggése az egyház-szakadás kérdésével a Dominici János bibornok szereplésére vonatkozó iratokban. Dominici, a fiesolei domonkos-rendiek perjele, ki azért ment VII. Incze halála után Rómába, hogy a pápaválasztást megakadályozza, s később mégis elfogadta az új pápától a bibornoki kalapot, a XI. Gergelytől elszakadt bibornokok szemében a kúria leggyűlöltebb alakja volt. Öt okolták azért, hogy Gergely pápa, megválasztásakor tett Ígérete ellenére, felhagyott lemondási szándékával, s a savonai találkozás ellen nyilatkozva, a békés megoldást lehetetlenné tette. A gyűlölet, melyet a pisai zsinati atyák Dominici János ellen tápláltak, heves vádiratokban nyert kifejezést. Ezek egyikében (Vat. lat. 4122. sz.) Dominicinak azt a védekezését, hogy a savonai kérdésben maga Zsigmond király is XI. Gergely mellett foglalt állást, Orsini bibornok azzal igyekezett megdönteni, hogy Zsigmond csak azért állott Gergely pártjára, mert a pápa megígérte neki, hogy Nápolyi Lászlóval letéteti a magyar királyi czímet. Gergely azonban ezt az igéretét nem váltotta be, a mi Zsigmondot nagyon elkeserítette ellene. S egy másik vádirat, a Vat. lat. 5595. jelzetű kéziratban, megerősíti ezt és hozzá teszi, hogy Zsigmond azt a követségét, melynek útján Savona ellen nyilatkozott, utóbb vissza vonta, kijelentve, hogy a pápa minden körülmények között, bármily helyen tartozik a megválasztásakor tett lemondási igéretét beváltani. E tudósítások sokkal hézagosabbak, hogysem azok segítségével e kérdés megvilágítását megkísérelhetném. Értéküket is csak a kutatások folytatása és a további eredménynek a már rendelkezésünkre álló publikált anyaggal való összevetése nyomán lesz lehetséges megállapítani. De ha volt is oka Zsigmondnak panaszra XI. Gergely ellen, ez nem folyt be lényegesen magatartására. Bátyja, Venczel király, csalódva Gergelyhez fűzött reményeiben, 1409 elején nyiltan felmondta neki az engedelmességet és a pisai zsinathoz csatlakozott. Ö maga azonban tovább is vonakodott a pisai zsinat egybehivásának törvényességét elismerni, és midőn a Gergelytől elszakadt bibornokok ismételt sürgetésére követet küldött Pisába, azt az utasítást adta neki, hogy a zsinat helyének megváltoztatása érdekében igyekezzék befolyását érvényesíteni. Ennek a követségnek iratai a Vat. lat. 3477. jelzetű codexben maradtak fön, mely a pisai zsinatra és előzményeire vonatkozó gazdag diplomácziai anyagban egyebek közt Ciliéi Hermann grófnak, Zsigmond apósának, a zsinat mellett való állásfoglalásáról tanúskodó, 1408 junius 12-én kelt levelét is magában foglalja. Zsigmond követe, Prata Vilmos porcellai gróf, ki már előzőleg többször járt a magyar király megbízásából a kúrián és Velenczében, a velenczei köztársaság követével, Marino Rosso-val