Századok – 1902

Történeti irodalom - Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Ism. Illés József 69

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. hetein ; a hol a rajtam elkövetett sérelem megtorlását elérhetem. ha physikailag gyengébb vagyok is, mert a jogi küzdelemben én lettem a győztes : ott lehet szó igzán jogról. Ez adja meg a jog történetében a perjognak azt a nagy jelentőségét, a mely a magánjoggal és a büntetőjoggal szemben megilleti. Kétségtelen, hogy hazai jogtörténetünknek is első, úgyszólván elengedhetetlen feladatát oldotta meg Hajnik Imre, midőn élete java munkáját a magyar bírói szervezet és peres eljárás középkori történetének megírására áldozta. Alkotmánytörténetünk, bár még igen sok fontos kérdése vár felderítésre, már dicsekedhetik alapvető munkákkal, melyek nagyobbrészt ugyan a köztörténelem, a politikai história birodalmába tartoznak, de mégis idevonhatok. Sok alkotmányjogi kérdést a magyar történetírás XIX. századi monographikus irodalma már érintett, sőt meg is oldott. A magyar jogtörténet azonban teljes sötétségben maradt. A középkori magyar jogba csak Verbőczi Hármaskönyve világít be. Hogy meddig? az igen kérdéses. A perjogra nézve már Hajnik megállapítja, hogy a Hármaskönyv nem megy régibb múltba vissza, mint Mátyás király uralkodása. De nemcsak a magyar jogtörténet szempontjából fontos a középkori peres eljárás ismerete, hanem a történelem általános, nagy szempontjait is figyelembe véve. Az elmúlt életnek írásos maradványai segélyével lehet megrajzolni a régmúlt képét. És ez az írásos hagyomány legnagyobb részében nem a mult feljegyzése a jövő kutató számára, hanem a jelen küzdelmeinek megörökítése. Az elért eredmények biztosítása, a kivívott helyzetek állandósítása, a megérdemelt kiváltságok őrzése végett keresik fel az írásos formát. A középkori európai élet jóformán teljesen a levelekbe foglalt privilégiumok körül forog. A jogviszonyok mögött pedig az élet rejlik, s így az élet kutatóinak el kell számolni azzal, hogy lépten-nyomon joggal, ennek kifejezéseivel s kifejezésmódjaival fognak találkozni. A fenmaradt oklevelek legnagyobb része jogi czélra készült és az esetek jó részében a jogi küzdelmet, a jogok érvényesülését tárja fel. Középkori oklevelet alig lehet megérteni a nélkül, hogy ismernénk a peres levelek különféle fajait: a litterae evocatoricie, affirmatoriae, exhibitoriae stb. közti különbségeket; a nélkül, hogy ismernénk az oklevelek kiállítóit, főként a bírói szervezetet. Az oklevelek terminológiája még ott is, a hol nem pusztán jogról van szó, telve van a jogtól kölcsönkért kifejezésekkel. Köztörténeti és kultúrtörténeti adataink nagy részét pedig onnét, a peres leve-