Századok – 1902

Történeti irodalom - Lukinich Imre: II. Sylvester pápa. Ism. Márki Sándor 755

756 TÖRTÉNETI IRODALO.M. Ilyen furcsaság az is a 69. lapon, hogy Adalbero utóda Arnulf köpönyegforgatását »az Isten rövid úton megszüntette.« Idézet ugyan, de nem szabatos fordítás. Annak pedig (107. 1.) nincs értelme, hogy Gerbert és tanítványa, III. Ottó, a kelet-római birodalom helyreállításáról álmodozott, mert hiszen Botond is tapasztalta kevéssel azelőtt, hogy ez a birodalom él és uralkodik ; csak a szerző helytelen mondatszerkesztése sülyesztette el egy időre. A 114. lapon pedig az az állítás, hogy Gerbertet a nép és a clerus választotta pápának, ellenkezik a 112.1. állításával, mely szerint a nép nem vehetett részt a választásban. A pápa első nagy beszédének (de informatione episcoporum) hitelessége, vagy inkább azon kérdés tekintetében, hogy Sylvestertől és nem szent Ambrustól való, megint nem Surányira, hanem magára a tévedést földerítő Mabillonra kellett volna hivatkoznia. (117. 1.) A 132. lapon a lengyel korona küldése dolgában még a régi felfogást követi, de itt is, és a 202. lapon a magyar korona kérdésénél is jelzi Karácsonyi Jánosnak a Századok 1901 évi utolsó füzetében megjelent tanulmányát, melyet azonban sajtó alatt levő munkájában már nem használhatott. Elég tudnunk és jeleznünk, hogy ha előbb ismeri, egyet-mást — saját vallomása szerint — másképen írt volna meg. Ezt kell tennie a 136. lapon is, hol arról beszél, hogy Taksony idejében Európa népei már csak arra vártak, hogy megadják a kegyelemdöfést a magyarságnak. Horváth Mihályra hivatkozik ugyan, de nagyon gyarló politikus lehetett az az egykorú, ki ennyire érettnek tartotta a dolgot. A 147. lapon mondottakat is jó lesz egybevetnie Karácsonyi idézett czikkével. Ott (874—875.1.) azt is megtalálhatja, a mit a 155—156. lapon Karácsonyi régibb kutatásai alapján már tudnia kellene, hogy a pannonhalmi alapítólevél szintén hamisítás. A 160. lapon pedig csakugyan nem mondhatja, hogy Sylvester teljesítette Szent István kérését, mert azelőtt ő maga jegyezte meg, hogy ezt a kérést nem ismerjük. Kár, hogy Gerbert tudományos működése ismertetésében már nem használhatta Jules Lair-nek Gerbert leveleire is kiterjeszkedő legújabb tanulmányát : Etudes critiques sur divers textes des X. et XI. siècles (Páris, 1901.) ; ellenben örvendetes, hogy irodalmunkban először használja Bubnov-iiak Gerbert mathematikai műveiről írt munkáját. (Berlin, 1899.) De ha Bubnov nyomán (178 és 181. 11.) azt állítja, hogy főbb művei függetlenek az arab forrásoktól, miért mondja a 166. lapon, hogy ő az első keresztény tudós, ki egyenesen arab forrásokból merít, s miért emeli ki a 183. lapon, hogy geometriájának arab jelö-