Századok – 1902

Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716

a négy miklós. 721 tovább fáradozott. Ellenben Ulászló király alatt Lengyelország sokat veszített területéből : Szilézia meghódolt a cseheknek, Pomerániát pedig és keleti tengermelléki tartományait a német lovagrend foglalta el; ezenfölül a litvaiak, oroszok és tatárok a lengyel határszélek veszedelmes szomszédai valának, veszedelmesebbek mint horvátjaink, a szerbek és oláhok, valaminthogy a német lovagok is, mögéjök csoportosulván az összes németség rokonszenve, hatalmasabbak voltak Velenczénél. Sőt azt is állíthatjuk, hogy a magyarok szervezete kiválóbb volt, mint a lengyeleké. így esett, hogy a magyarság, mely az elűzött Ulászlót Lengyelország birodalmába visszasegítette, főleg azóta, hogy Lokietek Ulászló leánya a magyar király felesége lett, szinte évenkint segítséget küldött kedves lengyel szomszédjainak. Kázmér király is, kit nemzete szintén megtisztelt a »Nagy« névvel, folytatta atyja küzdelmes müvét, de eredményre való kevés kilátással. Örököséül fogadta tehát kisöcscsét Lajos herczeget azon föltétel mellett, hogy ez őt harczaiban tőle telhetőleg segíteni fogja. Azon időben, midőn I. Károly királynak még három fia volt, és telhetett belőlök Lengyelország, sőt Sicilia számára is egy-egy király, Magyarországnak pedig maradt volna a harmadik : a magyar hazafiak a mondott rendelkezés ellen kifogást nem tehettek; elsőben mert így kívánta a királyi ház érdeke, azután mert Magyarország csak hasznát láthatta, ha ekképen két természetes barátja, szövetségese keletkezik. Miután pedig szegény Endre királyfit Aversában meggyilkolták, a lengyel barátság ellen akkor sem lehetett kifogás, hiszen István úr, a király öcscse, még élt. De hogy ínyök szerint volt-e a magyar hazafiaknak, hogy a nápolyi meddő hadjárat és a közbeeső nagy járvány után kétízben is Lengyelország érdekében kellet kemény harczot harczolniok, jóllehet a délvidéken sürgősebb, hasznosabb dolgot végezhettek volna : ez kérdés tárgya lehet ugyan, hanem azért e vállalat elől nem volt menekvés, minthogy ezt az özvegy királyné így óhajtotta, Lajos királyt irott szerződések kötelezték reá, hogy nagybátyját ellenségei ellen tőle telhetőleg segítse,1

) végre pedig Galiczia és Lodoméria, melyekért ') E kötelezettségre nézve Lajos király így nyilatkozik : Subsidium autem et auxilium contra cruoiferos de Prussia et alios quoscunque suprafatos duntaxat predicti regni Eussiae, dum et quando expeditius et opportunius foret, iuxta modum et formám prioris comparationis (?) inter Karolum regem genitorem nostrum, et per consequens nos . . . compraestabimus domino regi Poloniae. (Stadnicki : Synowie Gedymina, XI. 231.) V. ö. magyar Anjouk igényei a lengyel trónra« czímű kritikai tanulmányomat. Erdélyi Muzeum, XIX. köt.