Századok – 1902

Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716

A NÉGY MIKLÓS. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. IV. A nápolyi hadjárat, melyben a magyar nemzet szeretetből királyi háza iránt, annyi lelkesedéssel vett részt, kijózanította a magyar politikát intéző hazafiakat. Belátták, hogy Magyarországnak Nápolyban nincs mit keresnie. Nemcsak a tenger, hanem az idegen hatalmak egész tömege, főleg a pápa és Velencze állották útját a magyar uralomnak Olaszországban. Róbert Károly király eszméje : secundo-geniturát létesíteni Apuliában, mely születési jogon őt illette, elfogadható volt, a mennyiben fia Endre, majdan Nápoly királya, segíthette a magyar állam érdekeit, hogy a magyar királyok büszke czíme, mely Dalmácziát, Horvátországot, Rámát, Szerbiát és Bolgárországot is felölelte névleg, — Galicziát, Lodomériát és Kunországot e helyt hallgatással mellőzvén, — megvalósuljon. De Endrét, mielőtt tényleg király lett, meggyilkolták, fia csecsemő korában meghalt, a korán elhunyt István herczeg pedig e föladatra nem mutatott hajlandóságot. Nagy Lajos király tehát elég könnyen lemondott ezen immár kalandosnak mutatkozó vállalatról, melyre őt a középkorban divatos vérbosszú is sarkallotta,1

) jóllehet atyja eszméjét tovább ápolta, elsőben, midőn kis-hugát Erzsébetet, István úr árváját, egy nápolyi berezegnek adta feleségül, azután midőn a leányának Katalinnak, egy franczia Anjou jegyesének iparkodott a nápolyi trón örökségét biztosítani, végre midőn Durazzo Károlyt haddal és pénzzel segítette, hogy Nápolyt elfoglalhassa.2

) — Anyja, Mindjárt a nápolyi hadjárat után egy igen fontos levélben (Fejér id. m. IX. 2. 37.) és számtalanszor máskor mondá Nagy Lajos, hogy e hadát in »sumpmenda vindicta innoxii sanguinis fratris nostri< járatta. *) írtam ezekről : István úr árvája. Századok, 1901. — Kanizsai István. Kath. Szemle, 1891. — A m. nemzet tört. Ш. 329.