Századok – 1902

Történeti irodalom - Rybakov: La musique et les chants des musulmans Ouraliens avec des remarques sur l’état social de ces tribus. Ism. –ch–s. 667

668 történeti irodalom. 668 A hegyi baskirok mohamedán vallásúak. Nincs falu, a hol mecset ne volna, s ide az öregek szívesen eljárnak. De nem anynyira vallásosak, mint pl. a tatárok. Szerintök minden hit egyforma, mert az isten egy, csak a könyvek különbözők. A túlvilági életről csak annyit tudnak, hogy a halál után a jó tetteket cselekedőknek jó, a rosszat tevőknek pedig rossz dolguk leszen. Jó cselekedet azonban már az is, ha valaki rosszat nem tesz. A jövőtől nem félnek, mert a jövővel egyáltalában nem törődnek. Jellemző, hogy a Koránból semmit sem tudnak, magát a Korán szót is csak kevés baskir ismeri. Nyári és téli tartózkodó helyük lévén, nyaranként a mollát és a müedzint magukkal viszik. A hegyi baskirok számát, mivel erről semmiféle statisztika nem szól, nem lehet tudni. Télen a nép orosz módra épített falvakban lakik; kora tavaszszal azonban, mihelyt legeltetni lehet, kivonulnak jurtjaikra. Ezek a jurtok téli lakóhelyüktől gyakran 10—15, sőt 20—30 verstnyi távolságra is feküsznek. Nyári szállásukat néha kétszer is változtatják. Mivel a nép baromtenyésztéssel foglalkozik, a nomád élet örökös szokása a baskírnak. Az igazi szegény ember az, a kinek nincsen semminemű jószága. Az ilyen azután gyakran a faluban tölti a nyarat is, bár a szegények nagy része is kivon úl. A szegény embert rendszerint a sátra formáján lehet megismerni. Nyári szállásukon az élet körülbelül a következőképen folyik : A napi foglalatosság a nap keltével kezdődik. Az asszonyok korábban kelnek ; az ő kötelességük a fejés. Tehén, kecske, birka s főleg a ló az az állat, a mit tenyésztenek. — Legfontosabb a ló; a gazdagságot is a szerint mérik, kinek hány kanczája van. Fő eledelök ugyanis a kanczatej (kumys), a mit egész napon át isznak. A kanczatejet eladni bűn, ellenben szegény baskírnak, idegennek ingyen adni belőle kötelesség. — A kanczákat napjában ötször fejik s nappalra a csikókat megkötik, nehogy a tejet kiszopják. Éjjel azonban a csikók is a ménessel legelnek. A kanczatejen kívül csáját isznak s hozzá kovásztalan, lepényformájú kenyeret esznek. A szegény baskírnak ez az egyetlen eledele. A csája-ivásra azonban, mint népdalaikból megállapítható, csak újabban szoktak rá. Húst ritkán esznek, pálinkát meg csak a fiatalja s azt is csak lakadalmakkor iszik. Az öregek a vutki-ivást bűnnek tartják. A baromtenyésztésen kívül favágással foglalkoznak. A fát a városokba hordják, ott eladják, egyébként azonban kereskedést nem űznek. Nyáron még szénakaszálással foglalkoznak; de a szénát