Századok – 1902

Történeti irodalom - Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Ism. E–i. 660

történeti irodalom. 663 Nem teljes határozottsággal ugyan, de mégis keresi a családi összeköttetést a háromszéki Eresztevényi és azon hasonló nevű család között, melynek tagjai közül »Péter a Miklós fia már 1365-ben mint Lajos király udvari főbírája szerepel s 1385-ben Eresztevényi András mint Zeck (sic!) nádor jegyzője fordúl elő.« Hát az bizonyos, hogy Eresztevényi Péter 1364—1385 között országbírói itélőmester (protonotarius) volt, de nem udvari főbíró, azaz országbíró. Az is bizonyos, hogy testvéreivel együtt a Somogy-vármegyei Eresztevényen és Szakácsiban volt birtoka és hogy ez utóbbi birtokáról »Szakácsi Miklós fia Péter «-nek is nevezték. De már az nem áll, hogy az eresztevényi Eresztevényi családnak ezzel a családdal egy törzsből való sarjadzását valaha meg lehetne állapítani ; még akkor sem, ha a szerző okoskodása szerint lehetségesnek tartanánk, hogy »a háromszéki ág a XY-ik században szakadt el a Királyhágóntúli törzstől s lett alapítója Eresztevény községének.« Ez az alapítás sem lehet igaz. Ha elemeire bontjuk a szerzőnek úgy általánosságban odavetett állítását, hogy t. i. a család többször nyert nemeslevelet, — hát úgy látjuk, hogy az eresztevényi Eresztevényi család czímeres nemessége csak 1622-ből, helyesebben 1642-ből való; 1591-ben a családfán is látható András csak ló főségét nyert; sőt róla olvassuk azt is, hogy a fejedelmi kegy mint fejedelmi jobbágyot, 1583-ban emelte őt néhai bikfalvi Balogh Máté gyalog székely helyébe a háromszéki gyalog székelyek sorába. Ha tehát András úr 1583-ban még jobbágy: ősei sem alapíthatták Eresztevényt a XV-ik században. Hogy a Somogy vármegyei Eresztevényiekre még visszatérjünk : Andrást valószínűleg az illető oklevél szövegének és a protonotarius szónak félreértéséből tette meg a szerző 1385-ben Szécsi (de Zecb nem = Zeck, hanem = Szécsi!) Miklós nádor jegyzőjének; én legalább sem az idézett helyen, sem másutt nem akadtam reá. E nagy botlások mellett a szerző javára írhatjuk, hogy » szájhagyomány «-nak mondja — mondhatta volna bátran mesének is ! — a Beder család gót eredetét, és hogy nem felel a Czirjék család IX—ХУ. századi genealógiájáért. De ezekkel szemben ismét következetlenné válik önmagához, mikor a Berde család ősrégi voltának keresésében a Horvát István nyomdokain járó Kállay Eerencz után indulva, Attila hunjainál áll meg; peijig elfogadható adatok alapján — és ez a fontos! — a család genealógiáját 1629-nél feljebb vinni nem tudja.