Századok – 1902

Történeti irodalom - Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Ism. E–i. 660

történeti irodalom. 661 A mi a díszes kiállítású munka tartalmának értékét illeti : általánosságban jót mondhatunk róla. A családi levelesládák veszendőbe menő históriai anyagának — ha csak krónikaszerű feljegyzésekben is — az utókor számára való megmentése már magában olyan érdem, mely maradandó becsűvé teszi a munkát. De elengedhetetlen föltétele a maradandó becsnek, hogy ezek, a szó szoros értelmében olykor csak egy-két szóból álló följegyzések az eredeti, akár latin, akár magyar vagy más nyelvű oklevél tartalmát mindig kifogástalan pontossággal és hűséggel tükröztessék vissza. Az elvitathatatlan nagy érdemnél a munka hibái és fogyatkozásai sem kisebbek. Hiányairól nem szólunk. Azokat esetleg a szerző buzgalma pótolhatja, miként ezt munkája végszavában igéri is, vagy rosszabb esetben egy más, utána jövő genealogus. Nagy hibája, hogy nem egyszer összezavarja nemcsak a Háromszéken különböző falukban, hanem az Erdélyben, sőt Magyarország különböző helyein élt vagy élő azonos nevű családokat s úgy beszél róluk, mintha közös törzs hajtásai, - saját szavai szerint — ágai volnának. És mindezt pusztán a név azonosságára alapítja s kétes értékű valószínűségnél egyébbel nem bizonyítja, minthogy a sokszor kétségbeejtő logikát bizonyítékúl elfogadni nem lehet. íme egypár példa : Nagy Iván Magyarország családai-ban a Szirmay Antal mesés beszterczei bánjától származott vingárdi Geréb családot 1564 táján kihaltnak mondja. Ezt szerzőnk nem fogadja el, mert »nagyon is valószínű, miszerint az árapataki Geréb család a vingárdi törzsből s az árapataki ágból a fiátfalvi, bethlenfalvi stb. stb. Gerébek szakadtak ki« — s állítását imigyen bizonyítja: »A vingárdi Geréb család jószágai ,benyúltak Háromszékre ; nevükre emlékeztet a Geréb-havas Árkoson, a Geréb-csere Szentkirályt és Geréb-rét Illyefalván. Az, hogy a vingárdi Geréb család Miklóssal kihalt volna, okmányilag nincs igazolva, tehát csak feltevés; de igenis hitelesen igazolva van, miszerint 1500 körűi Geréb László árapataki előnévvel existált, oly korszakban, a midőn nem volt szokásban más családok neveit felvenni ... A helyes logika tehát a következő : A vingárdi Geréb családból Mihály, Árkosról, Árapatakára jött, székely szokás szerint egyszerűen Mihály de Árkus (Arkosi Mihálynak) nevezték el; unokája Antal már Arapatalei nevet viselt, melyet testvérei *) meg is tartottak ; innen az árapataki J) Megjegyzendő, hogy Antalnak György nevű egyetlen testvére a családfa szerint deficiált.