Századok – 1902

Történeti irodalom - Bunyitay Vincze; Rapaics Rajmund; Karácsonyi János: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I. köt. Ism. Révész Kálmán 654

656 történeti irodalom. 656 XYI-ik század húszas éveiben még egyáltalában nincs nálunk reformáczió, hanem csak elmeforrongás, az új eszmékkel való kaczérkodás, hitigazítás, egyházi hatóságokkal való összeütközés stb. Forrongó elméjűek és kaczérkodók ellen nem hoznak fej-és jószágvesztéssel (83. sz. közi.) és megégetéssel fenyegető (197. sz.) országos törvényeket, nem bocsátanak ki számtalan királyi parancsolatot és főpapi rendeleteket, nem rendelnek el egymásután következő nyomozásokat, vizsgálatokat, melyeknek eredménye sok esetben fogság, kínvallatás és halálbüntetés ! A közölt oklevelek, emlékek alapján nyomról-nyomra lehet kisérni és kimutatni a reformáczió fellépését és terjedését Budán, a királyi udvar környezetében, az erdélyi szászok közt, főkép Nagy-Szebenben, majd Sopronban, Pozsony vidékén, Sárosban, Bártfán, Körmöcz-, Baka- és Selmeczbánya városokban meg a Szepességen. Nem lehet czélom, az idevonatkozó összes okiratok kijelölése, csakis néhány nagyon nevezetes adatra mutatok rá : II. Lajos király Budán, 1524 márcz. 9-én kiadott rendeletében »nagy visszatetszéssel értesül arról, hogy Luther Márton istentelen tanai és iratai a szébeniek közt általánosan elterjedtek.« (125. sz.) Szálkái érsek Budán, 1524 aug. 15-én kiadott rendelete szerint a szebeni és brassói egyházkerület némely papjai és világi férfiai »Luther Mártonnak eretnek tanait nyiltan hirdetik, a pápára és papságra gúnydalokat készítenek« stb. (146. sz.) Peck Kristóf soproni plebánus szerint (1524 október 22—30.) »undique, proli dolor, error iste viget.« (163. sz. 161. 1.) Burgio pápai követ 1525 nov. 7-én értesíti a lengyel királyt, hogy általában a Németországhoz közel eső városokban, de különösen Budán, az ország fővárosában, annyira elterjedt »hec labes«, hogy az idevonatkozó vallomásokat inkább elhallgatják, mintsem nyilvánosságra hozzák, »verentes, ut ajunt, ne ci vitas ditissimis civihus privata, in oppidum evaderet.« Tehát a budai leggazdagabb polgárok, még pedig igen nagy számmal, ekkor már a reformáczió hívei voltak! (215. sz.) A szász egyetem, 1525 nov. 25-ike körűi hozott határozatával megtiltja, hogy senki, akár életében, akár a halál révén, lélek-misékre, kolostoroknak, templomoknak, vagy bármely más vallásos czélra végrendeleti hagyományt, örökvallást ne tehessen, s ha valaki mégis tenne, azt rokonai, vagy ilyenek hiányában a polgárok méltányos áron azonnal visszaváltsák. (217. sz.)