Századok – 1902

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Igazság vagy tévedés? (IV.) 642

646 igazság yag y tévedés ? a magyarok — részint gyávaságból, részint lovaik erejében nem bízván — a királyt ott bagyták a csatatéren s az erdőségen és hegyen keresztül a síkságra futottak, ámbár a király többízben hívta őket vissza. S maga Hunyadi is, a helyett, hogy a király többszöri felszólítására segítséget küldött volna neki, a magyar lovassággal elfutott,1) pedig »quodsi copiae perstitissent regis, erat spes habendae victoriae.« (31—33. és 39. 1.) -— íme a gyáva Hunyadi a futó magyarokkal és a rettenthetetlen Ulászló a bős lengyelekkel ! Palatio és Prochaska szemüvegén nézve. S ámbár Palatio ilyennek tünteti fel Hunyadit, mindamellett sehol sem mondja őt a vereség tulajdonképeni okozójának, — ezt már csak Prochaska teszi, a ki a magyarságnak és Hunyadinak kisebbítésében túl akar tenni a dicsőített »classikus« auctoron is. Mivel tehát az a valódi tényállás, a hogyan Palatio adja elő az eseményeket, ennélfogva »nem csoda, — mondja Prochaska — hogy a hibás fél igyekezett menteni magát és e mentegetőzésnek adnak kifejezést Callimachus és a többi történetírók, a kik Palatiótól eltérően írnak« (34. 1.), vagy más szavakkal: »az összes, egykorú történetírók, élükön Aeneas Sylviusszal és Dlugossal, a magyaroknál terjesztett rehabilitáló törekvés befolyása alatt állanak«,*) — csak egyedül Palatio a pártatlan ! (44. 1.) No lám. a forrásokkal való ilyetén elbánást nevezi Prochaska úr történelmi kritikának ! De ezzel még nem ismertük meg egészen emberünket és módszerét. Jellemvonásai közé tartozik az a tulajdonsága is. hogy sokszor ellentmond önmagának, a mi az övéhez hasonló eljárás mellett nem is lehet feltűnő. Csak néhány esetet említek föl. Prochaska először elismeri, hogy Ulászló tárgyalt a török követekkel a békeföltételekről (8. 1.), de később azt mondja, hogy nem a király, hanem Brankovics és Hunyadi (11 —12. 1.); harmadszor ismét azt írja, hogy a király hallott valamit a szultánnal folytatott tárgyalásokról s ennélfogva Szegedre siet, — Dlugoss szavai szerint: »Turcorum Caesaris nuntios illic ad pacem petendam venturos auditurus«, tárgyalásba bocsátkozik velők, de nem fogadja el a föltételeiket, hanem újra megesküszik a háború folytatására. (16. 1.) — A király aug. 4-iki levelének factis és firmatis szavairól a 8. lapon azt mondja, hogy ezeket ellensúlyozza a fiendis és firmandis kifejezés és megsemmisíti a békekötés lehetőségét ; de már a 20. lapon úgy nyilatkozik, hogy a király a factis és ') Ipse quoque waywoda Johannes dux exercitus cum plerisque equitibus Hungarorum, rege non expectato, diffugit. Az eredetiben : »Wszyscy hystorycy wspólczeeni, z Eneaszem S. i Dlugoszem na czele pozostaja pod wpiywem opinii rehabilitacyjnych szerznonych na "VVengrzech.«