Századok – 1902

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Igazság vagy tévedés? (IV.) 642

643 igazság yag y tévedés ? tanár csak ennek kiáltását viszhangoztatja. E folyóirat szerkesztőjének szivességéből volt alkalmam az említett dolgozatot eredetiben áttanulmányozni, és — legenyhébben szólva : megbotránkozással vettem tudomást a benne elmondottakról és az előadásnak minket, magyarokat, sértő hangjáról. Azt is megtudtam belőle, hogy nem Prochaska az első, a ki ezen az úton és irányban halad, hanem Senkowski, Cieszkowski és Kwiatkowski voltak az úttörők, ő j)edig tudományos színezetű rendszerbe igyekezett foglalni azokat a megtévesztésre szánt tanokat, melyek összes eddigi tudásunkkal homlokegyenest ellenkeznek. Brückner azután mohón kapott az ilyszellemű kutatások eredményén s örömmel magáévá tette azt, — természetesen a világért sem a magyar nemzet ellen táplált gyűlöletből, hanem abból az önérzetesen hirdetett elvéből, hogy: »ich nur der Wahrheit diene !« Prochaska már dolgozata czímében kritikai-акпак nevezi megjegyzéseit (uwagi krytyczne) ; mindenekelőtt tehát lássuk ezt a kritikát, hogy ebből a maga valóságában megismerhessük emberünket és világosan láthassuk tendentiáját ! Prochaska egész nyiltan elismeri, hogy a szegedi békekötésről tudnak és mellette szólnak nemcsak Dlugoss, Aeneas Sylvius és Callimachus, hanem magának Ulászló királynak két levele (1444 aug. 4. és szept. 22.) *) s a lengyel rendeknek Ulászlóhoz 1444 aug. 26-án intézett válasza is,2) sőt az egykorú források valamennyien,3

) -— kivéve a török kútfőket. (5. 1.) De mindamellett nem látja bebizonyítva, hogy Ulászló király valóban békét kötött II. Murád szultánnal a várnai csata előtt. (10. 1.) О az itt felsorolt történeti kútfők egyikének sem hisz, s hogy ha törik-szakad is, neki legyen igaza,-mindent elkövet hitelességük lerontására. Dlugossról azt mondja, hogy forrásának, t. i. Palatio Andrásnak szavait önkényesen elferdíti és így nem egyezik meg vele a békekötés ügyére vonatkozólag ; továbbá, hogy a király aug. 4-iki levelének kifejezéseit szándékosan félremagyarázza ; sőt nem átall x) Amabban ezek a szávak olvashatók : »propter adventum oratorum Amurati imperatoris Turcorum ad nostram praesentiam, qui a nobis treugas ad certum tempus. cum dicto Amurato . . . fieri postularunt. . . non obstantibus quibuscunque tractatibus seu conclusionibus aut capitalis treugarum, factis vei fiendis, cum imperatore Turcorum . . . etiam juramento firmatis vei firmandis.« (A velenczei levéltárban levő példány szerint.) Emebben pedig ezek : »superioribus diebus scripsimus vobis de apparatu nostro contra Turcos de paceque cum ipsis Turcis conclusa, quae utinam ab eis servata fuisset, non erat opus hunc novum laborem eundi contra ipsos suscipere.« 2) T. i. a melyben helyeslik azt a békeszerződést, melyet a király a szultánnal kötött. 3) Prochaska eredeti szövegében : »we wspólczesnych zródlach . . . wszystkie one twierdza wrecz . . . ze sam król zawarl przymierze.« (17. 1.)