Századok – 1902

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Igazság vagy tévedés? (II.) 635

636 IGAZSÁG yAG Y TÉVEDÉS ? sog János) és Bonfini előadásának hitelességét a belső valószínűség hiányának és némely ellenmondásoknak jogczímén támadja meg. Nem tartjuk szükségesnek, hogy ezen fejtegetéseinél időzzünk és a három történetíró elbeszélését igazoljuk, mivel még nagyobb tekintélyű három történeti emlék tanúságtétele ellen kell Prochaskának ostromot indítani. Ezek az emlékek a következők : a) A lengyel rendeknek 1444 augusztus 26-án kelt válaszirata Ulászló azon levelére, a melyben őket a szultán »hihetetlenül kedvező békeajánlatáról« értesítette. Az ennek alapján létrejött békekötés felől a lengyel rendek kijelentik : »Helyeseljük azon szerződést, melyet fenséged az említett török császárral, az említett feltételek alatt kötött.« b) Ulászló királynak 1444 augusztus 4-én Szegeden kiállított okirata, a melyben így nyilatkozik : »Mivel Murád szultán követeinek megjelenése a mi színünk előtt, és előterjesztett békeajánlatuk, némelyeknél kétséget támasztottak affelől, vájjon az esküvel erősített budai határozatot csakugyan végre akarjuk-e hajtani ? .. . keresztény hitünkre és a szent evangéliumra fogadjuk, hogy ... szeptember elsején seregünket ... török területre vezetjük . . . Ebben minket semmiféle egyezség, megállapodás vagy fegyverszünet, a mely a török császárral köttetett vagy köttetni fog, még ha esküvel is erősíttetett meg, vagy fog megerősíttetni, nem akadályozhat, mert azt jelen eskünk, igéretünk és fogadásunk érvénytelenné teszi.« c) Ulászló királynak 1444 szeptember 22-én a lengyel rendekhez intézett levele, melyben utal »a törökök ellen megindított hadikészületei és a törökökkel megkötött béke felől« (de paceque cum ipsis Turcis conclusa) küldött korábbi tudósításaira, és megjegyzi : »Bár végrehajtották volna a törökök ezt a békekötést.« (Quae utinam ab eis servata fuisset.) Miután ezen emlékek tanúságtétele teljesen kétségtelenné teszi, hogy mielőtt Ulászló az 1444 évi hadjáratra megindult, a törökökkel béke jött létre : Prochaska ahoz az elmés, de merész combinatióhoz menekül, hogy ezt a békét nem a király kötötte meg, hanem — Brankovics György. Szerinte »a békét három héttel a királynak Szegedre érkezte előtt a despota kötötte meg Hunyadi János hozzájárulása mellett ; de szégyelték azt a királylyal tudatni, ennélfogva az megerősítetten maradt, következőleg a király esküt sem tett.« Mindazáltal Prochaska önmagának ellentmond más helyeken : »A király — úgymond — a török követekkel tárgyalt, de végűi elutasította az összes föltételeket.« Vagy: »A király hallott valamit Brankovicsnak Muráddal folytatott tárgyalásairól és Szegedre ment, hogy a támadt kétségeknek véget vessen ; de úgy, hogy se a despotát, se a vajdát meg ne sértse.«