Századok – 1902
Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - I. közl. 601
602 pór antal. később kerül a sor, ha Isten engedi, és az adatok, melyek országszerte még oly nagy bőségben találhatók leveles házainkban, napfényre kerülnek. I. Az esztergomi fő-egyházmegyei Névtár Vásári Miklós érseket a legújabb időkig a Monoszló nemből származottnak állítá, míg a »Memoria Basilicae Strigoniensis« egyszerűen Monoszlai-m\k nevezi. Ez két különböző dolog. Van Monoszlai nemzetség és van Monoszlai család, melynek semmi köze a hasonló nevű nemzetséghez. Mert továbbá a pápa Miklósunkat ismételve Vásári-пак nevezte,1) a mi természetesen az ő bemondása szerint történt, kétségem támadt a Monoszlai név helyessége iránt és fölhívtam genealogusainkat, hogy Vásári Miklós — a mint én őt már 1892-ben nevezém — származása iránt érdeklődni szíveskedjenek.2 ) Szavam örvendetes viszhangot keltett, minthogy Karácsonyi János,8 ) Eraknói Vilmos4 ) és Wertner Mór5) társaink behatóan foglalkoztak e kérdéssel. Kiválóan becses ez irányban Nagy Lajos királynak 1355 márcz. 27-én kelt és Fraknói által kiadott privilégiuma, melyben Miklós esztergomi érseket, Szügyi Loránd unokáját, kiemelvén országos érdemeit, a Csanád-megyei Bohoncza, Nagyfalu, Veresmart és Harmad nevű birtokokkal ajándékozta meg. Becses ez okirat nemcsak azért, mert Miklós érsek viselt dolgait fölemlíti, hanem azért is, mert a Szügyi neve nyomán fölvihetjük leszármazását a nagy tatárjárásig. Ugyanis, midőn IV. Béla király a tatárjárás után Váczon gyűlést tartott Nógrád, Hont és G-ömör vármegyék részére, hogy az országos szerencsétlenség következtében fölfordult állapotot és birtokviszonyokat rendezze, e gyűlésen előállott Benedek esztergomi érsek, panaszt emelvén, hogy egyháza némely, hadi s egyéb szolgálatra kötelezett nemes jobbágyai megszöktek és jelennen szabad nemesek módjára élnek. Kérte tehát a királyt, hogy ez embereit azon szolgálatra, melyre a szent király őket rendelte, visszatérítse. A király a főurak tanácsára három nógrádi nemest : Tekus ispánt,6) a Kacsics >) Theiner : Monum. Hung. I. 594. 630. 2) Turul, 1892. 124. 8) Turul, 1894. 40. 4) lurul, 1899. 135. 5) Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XXII. 124. és Vereinsarchiv, Neue Folge. XXIX. 143. s) 1247—1249 és 1261—1270 közt Sáros vármegye ispánja, kitől
