Századok – 1902
Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47
54 FERENCZI ZOLTÁN. Mi a sérelmek tömegét összeállító zalai körlevél folytában l ) arról tanácskozandunk Pestben : mit kell tenni, hogy alkotmányos életünket a kormány ellenséges invasiói ellen megóvjuk. S feleletünk első szava lesz : »Egyesülnünk kell érdekben a néppel, hogy erősebbek legyünk, mintsem kormánykény büntetlenül tapodhassa törvényeinket. « Altalánosságban nagy, de könnyű szó ; de a mikint ? mily rendben ? ez nehéz kérdés. Halld nézeteimet : Míg a feudalismus maradványaiból, a boldogtalan úrbéri viszonyokból ki nem bontakozunk, érdekegyesítésről szó sem lehet. Itt van a kölcsönös bizalmatlanságnak, a nép gyülölségének kiapadhatatlan forrása. — A magyar törvényhozás az úrbéri viszonyokat mindig fonák szempontból fogta fel ; t. i. juris privati kérdésnek tekintette, holott az, ha van is juris privati oldala, főképen juris publici kérdés. — Ezen tévedésnél fogva nézte azt oly kölcsönös kötelezettségi viszonynak, mely —• mint az ily természetű magánjogi szerződések — csak mindkét fél megegyezése által szüntethetik meg. Innen az engedélyező örökváltság, melynek anomaliáját még az által is tetézé a törvényhozás. hogy itt is rá ütné a népre a kiskorúság alacsonyító bélyegét s a statusnak gyámsági helybehagyását tartotta fel. -— De a következetlenségeknek is megvan saját logikája ; s ha a történeti eventualitások csendesen hagynák legömbölyödni százados jövendőn keresztül a mult idők hibájának fonalát, a jobbágyra nézve optionalis. a földesúrra nézve kötelező örökváltsági törvénynyel, vagy két század alatt talán ki lehetett volna bontakozni az úrbéri viszonyok gonosz hálójából. — De közbejött a galicziai szerencsétlen zavar s oly borzasztó jelenetet idézett elé, mely örök gyalázatkép égend az ausztriai kormány emlékén ; de mely egyszersmind kénytelenséggé tevé ott, s ha ott, a monarchia többi részeiben is, végkéj) megoldani az urbériség csomóját. (Es tudjuk is, hogy a ministerium gondjainak ez a főtárgya.) Ezen kikerülhetlen változás a szomszédban, hazánkat nem hagyhatja érintetlenül, sőt az úrbéri kérdést elannyira homloktérbe löké, hogy ha ennek végmegoldásával késünk, vagy ki nem elégítő féllépésekhez nyúlunk, a nép itt is azzá leszen a kormány kezében a nemesség ellenében, mivé Galicziában lett s mivé leendését már 1834-ben megjósolád. Az úrbér statusbetegséggé lön. Ennek gyógyítását nemcsak a földesúrnak, de még a jobbágynak tetszésétől vagy érettségétől sem lehet felfüggeszteni. Partialis váltság nem segít. Ma hozassák kényszerítő váltsági törvény (mikint nevezni szoktuk azt, hogy a földesúr ne ellenezhesse a váltságot), sőt ") E nevezetes zalai körlevél a megyékhez, 1845 végéről való.
