Századok – 1902

Történeti irodalom - Barcsa János: A XVII-ik század magyar történetirodalma. Ism. A. D. 573

574 történeti irodalom. is megjegyzi, hogy a sárospataki magyar krónika nem önálló munka, hanem Sepsi Laczkó Máté művéből készült kivonat, s mégis elég bőven foglalkozik vele, pedig Sepsi Laczkót is részletesen ismertette. A ki Kemény Jánost bírálni akarja, ne álljon meg Bethlen koránál, hanem ismertesse Kemény előadását Brandenburgi Katalin s a Rákócziak koráról is. Komolyabban kell hibáztatnunk szerzőnknek azt az eljárását, hogy oly írókról is szól, a kiket nem olvasott, vagy csak nagyon felületesen nézett át. Frank Andrásnak a Történelmi Tár 1888-iki folyamában közölt naplóját ismertetve azt mondja, hogy Frank »nyelvezete magyaros és könnyen folyó.« Ennek a nem épen szokatlan fordulatnak az a nagy hibája van, hogy Frank németül és latinál írta naplóját s csak néhány magyar levelet vett fel naplójába. Még furcsább baleset az, hogy Bojthi Gáspárból a következőket idézi magyarul : »az ó templom mellett levő szoros grádicsű toronyba szalasztották fel őket, melyet ostrommal bevevén, vérrel megtolták, ott ölék meg őket s úgy hányák le a sokaság közzé.« Itt ugyanis Báthory Gábor gyilkosairól van szó, kik az 1614-iki medgyesi országgyűlésen rosszul jártak. Csakhogy az idézett sorok nem a latinul író Bojthiból valók, hanem Tholdalagi Mihály évkönyvéből, melyet Szilágyi közölt a Történelmi Tár 1881 évi folyamában. Honnan e tévedés? A ni. nemzet története (szerk. Szilágyi S.) "VT. köt. 125.1. el van beszélve az említett jelenet és idézve vannak Tholdalagi sorai. A jegyzetben Tholdalagin kívül Bojthi 395-ik lapjára is történik hivatkozás. Szerzőnk lelkiismeretesen átveszi a 395. lapszámot jegyzetében, de a szövegben átveszi a Tholdalagi-féle idézetet, Bojthinak tulajdonítván azt. Igen komolyan kell hibáztatnunk szerzőnknek azt az eljárását, hogy nem mutatja ki pontos idézetekkel azt, a mit másoktól átvett. Például a 3-ik lapon az »Esterházy írja 1641-ben« kezdetű hely 8 soron át a m. nemzet története VI. köt. 467—468. lapjainak 6 sorát majdnem szórúl-szóra ismétli. S ez nem is az egyetlen példa. Nálunk az ilyen eljárás meglehetősen divatos. Pedig a szerző komoly törekvésű író. Nagyon jól teszi, ha sokat olvas arról, a mit írni akar, hanem még jobban tenné, ha pontosan megjelölné, a mit mások után ír, s egyelőre komolyan foglalkoznék kisebb feladatokkal és csak azután vállalkoznék nehezebb munkára. A. D.