Századok – 1902

Történeti irodalom - Bálint Gábor: A honfoglalás reviziója; vagyis a hun; székely; magyar; besenye; kun kérdés tisztázása. Ism. –l–l– 565

566 történeti irodalom. beszél. Még hirdeti — teszem — a mit csak a későbbi byzantinusok, a maguk korát tekintve írnak, hogy Sarkéi a Don mellett kozár végvár a besenyők ellen, miből következteti, hogy a besenyők már 835 táján, mikor e vár épült, kiverve a magyarokat belőle bírták Lebediát; s vitatja (109.1.), hogy a császáríró — Biborbanszületett Konstantin — idejében »az Al-Duna vidéke (a mai Oláhország) a magyar birodalom részét tette, minthogy az Al-Duna képezte Bulgária és Magyarország közt a határt«, — nem tudván, vagy feledvén, hogy akkor még a mai Szerbia is Bulgária volt, s Nándorfehérvár és a Trajánhídja bolgár oldalról voltak határosak a magyar földdel. De hát mire alapítja Bálint Gábor úr revisióját? kérdezheti az olvasó; mivel tisztázza a hun-székely-magyar kérdést, ha a históriát a szaktörténészekre bízza ? Felelet : a nyelvészettel. Ennek alapján, mint a munka elején, a Tájékoztatóban mondja : »kérdezősködik oly nemzet után, melyről az Akadémiának se nyelvészei, se történészei nem szólnak.« 0 se nem finnista, se nem turcista. »Mintha bizony egy harmadik eset képzelhető sem volna, mintha a dinnyét vagy ugorkának vagy töknek kellene tartani azért, mert mind a három növényfaj egy nemhez tartozik.« Csaknem egyedül voltam — írja tovább — ki »eme két iskola tanát nyíltan métely tannak hirdettem, mert saját szememmel láttam és pedig sokszor befogott orral a budapesti Akadémia által portált mindkét fajú atyafiságot.« A nemzet, melyhez ő a hunokat s velük a magyarokat és székelyeket is köti: »akaukázusi aristokrata Adighe-kabardok« vagyis mint rendesen nevezzük: a cserkeszek ; s ezt bebizonyítva: »a honfoglaló ősök emléke a csuvas-cseremis, tatár bűztől tisztázva lesz.« (5, 8, 9.1.) Bálint Gábor müve tehát nem annyira revisió, mint purificatió akar lenni, még pedig — mint érintém — főképen a nyelvészet segítségével. Mily értéke van nyelvészkedésének, mely főleg az adighe-kabard vagyis cserkesz nyelv keretében mozog ? azt Ítéljék meg a nyelvészek ; mi itt nyelvészkedésének csak két példáját említjük meg, mert ezek történeti eredményekre vezetnek s tágabb körök által is appreciálhatók. Az első: hogy a besenyőket besenye-nek nevezi »mert az eredeti alak a Besenye-i (Besenyei) származék szerint is Besenye, s ebből lett később a Besenyő alak.« (150. 1.) Tehát Jenő se Jenő, hanem Jene, mert származéka Jenei. A másik a sabartoiaspiialoi névnek magyarázata, mely Konstantin császár szerint a magyaroknak régi neve volt s Bálint Gábor szerint tulajdonképen »sártóias falka«, mert Zemarchus szerint »az Ugurok az Al-Yolga, Kuma és Kuban folyók által határolható vidéken (a humi-kazar törzsek szomszédságában) tanyáztak,