Századok – 1902

Értekezések - FERENCZI ZOLTÁN: Kossuth és Wesselényi s az urbér ügye 1846–1847-ben - I. közl. 47

KOSSUTH BS WESSELÉNYI S AZ TTRBÉR ÜGYE 1846—1847-BEN. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A harniinczas években nálunk a reform szelleme terjedezni kezdvén, különösen a népfelszabadítás ügye vált elsőrangú feladattá a szabadelvűek előtt, s ez természetszerűen vetett föl két kérdést : az úrbér, illetőleg a megváltás, és az általános adózás kérdését. Itt mi csak az elsőről kívánunk néhány adatot elmondani, főleg Kossuth és Wesselényi levelei kapcsán, mint kik e kérdések elsőrangú megvitatói voltak 1846/47-ben. Magyarországon az első úrbéri törvényt az 1832/36-iki országgyűlés hozta s ez volt ennek az országgyűlésnek legfontosabb eredménye. Noha e törvény a jobbágynak számos anyagi kedvezményt biztosított a múlthoz képest, noha megmentette számos önkénytől s eddigi ingadozó állásából a törvény oltalma alá helyezte : azért mégsem tçtte polgárrá, mert a főrendi ellentállásnak és a kormány veto-jának sikerült elbuktatni a legfontosabb erkölcsi javaslatokat, t. i. az úriszék bíráskodásának eltörlését, az örökváltságot s a jobbágy személye és vagyona biztosítását, mely utóbbi elvnek csak egy töredékét bírta megmenteni Deák ébersége. Ebben az időben kivált az örökváltságon függött a szabadelvűek figyelme. Ennek bukása a törvényjavaslat legfőbb elvének bukását jelentette, s tegyük hozzá, hogy törvényhozásunk sohasem vívott volna ki nagyobb dicsőséget, mintha ezt törvénybe bírta volna iktatni, de csak, ha törvénybe iktatta volna épen most, épen ekkor. E törvényre nézve ez az időpont volt az, mit a biblia az idők teljességének nevez. Ha ekkor meghozzák, hatása valószínűleg üdvös lett volna. Számos jobbágyközség. mint már azelőtt is történt, e t. cz. hatása alatt bizonyosan megváltotta volna magát, s ez — valljuk meg — a szorgalomnak majdnem hatalmasabb emeltyűje lett volna, mint az 1848-iki intézkedés, mely a jobbágyot egy csapásra,