Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. bef. közl. 505

522 olciiváry ödön. összegomolyítva, a közlekedéstől megfosztva, a helybenvaló sorakozásban és alakulásban akadályozva, jóformán lélekzetet sem tudott venni. A király tartott ugyan a mongoloktól, de nem intézkedett azon esetre, ha váratlan támadás éri a sereget ; mert arra nem is gondolt s ez másoknak sem jutott eszébe. Hiszen az éj folyamán mindenki azt hitte, hogy megverték a tatárokat. Ha most számot vetünk azzal a fejetlenséggel, mely az afféle nagyobbrészt néphadból összehozott táborban uralkodott, könnyű lesz elképzelnünk az éktelen zavart, a tehetetlen kapkodást, mely a magyar tábor ellentálló képességét teljesen elzsibbasztotta s okot adott Spalatói Tamásnak megírni, hogy »ágyaikból lassan kelve, inkább azon valának, hogy szokásuk szerint fésülködjenek, karpereczeiket csatolgassák, arczukat mosogassák, arról pedig, hogy megütközzenek, alig gondolkoznak vala.« II. Frigyes császár, ki Béla küldöttjétől, Báncza István váczi püspöktől értesült a muhi csata lefolyásáról, szintén kedvezőtlenül ír a magyarokról : hogy kevélyek és tudatlanok valának, az ellenséget kevésre becsülték, közelében lustálkodtak, a hely természetes előnyeit, a szekérvár hadi értékét túlbecsülték.1

) Czéltalan és helytelen volna ezen történeti adatok írói közül bármelyiket (Bogeriust, Tamást vagy Frigyes császárt) részrehajlással vagy túlzással vádolni, hogy elődeink elkövetett hibáit szépítsük. Egy-két túlhajtott szó a megtörtént nagy csapás jelentősége mellett türelemmel viselendő. Mi, az utókor fiai, tudjuk, hol és miben volt a hiba. Hasonló mulasztásokat és hibákat elkövettek más nemzetek is, de több szerencsével. Hasonlóan gyászos viszonyok között más sem lehetett volna jobb, mint mi. Nekünk »a mult csak példa legyen most.« Mikor a tatárok nagy sokasága a magyar dandárokat a táborba visszanyomta, »Ugrón érsek, ki rettenthetetlen és szabad beszédű vala, fenhangon kezdé a királyt gondatlanságáért korholni s Magyarország főurait gyávasággal vádolni, hogy a veszélyben a magok életéről sem gondoskodnak s az ország megmentéséi-e nem készülnek.« A helyzet ez időszakában neki is láttak a készülődésnek, de az már csak kapkodás vala. A szűk táborban talán alig valának képesek lóra ülni; némelyek sorakoztak volna, de azt ») Fejér: Cod. Dipl. IV. 1. 221—222. 1.