Századok – 1902

Történeti irodalom - Tkalčić; Joannes: Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae. Vol. VI. Ism. Margalits Ede 475

476 történeti irodalom. történeti és történelmi adatok fölötte becsesek. A díszes munka, mely a kiadó várost és az érdemes szerkesztőt egyaránt dicséri, bennünket is közelről érdekel, mert Zágráb története Magyarország történetének is része, és rengeteg számmal vannak benne oly személyi és tárgyi adatok, melyek közvetlenül is magyar vonatkozásúak. A zágrábi felső-város (Gradac, Grecs, Gries) az Arpádliázból való királyok alatt szabad királyi város rangjára emeltetvén, ezzel nyert jogai és szabadalmai sorában igen fontos volt a szabad bíráskodás joga. A városi bíróság ítéletei ellen a feljebbvitel első sorban a régi városbírák (stari sudei) székéhez, másod sorban a m. kir. tárnokmesterhez történhetett. A polgárságnak ezen korban is sok küzdelme volt birtokaiért, jogaiért és szabadalmaiért a káptalani városrész uraival, a káptalannal, továbbá a medvevári és szomszédvári hatalmas főurakkal; de ezek legalább bíráskodási' szabadságában nem rövidítették meg; e sérelem csak 1436-ban érte a várost, mikor a hatalmaskodó Cilleyek lettek a szomszédos Medvevár, és mint horvát bánok egész Horvátország urai. A mint a királylyal rokonságban levő Cilley Frigyes és fia Ulrik a Zágrábbal szomszédos Medvevár urai lettek, német várkapitányaik kimondhatatlan károkat okoztak a Grecs polgárainak és maguk a Cilleyek is belemarkoltak bíráskodási jogaikba. Midőn a magyar korona Posthumus László és I. Ulászló közt lőn versengés tárgyává, a Grecs polgárai az utóbbinak, a hatalmas Cilleyek az előbbinek pártján állottak s Cilley Ulrik a Grecs városrészt 1441-ben rohammal vette be; a város földeit, házait, malmait, szőlleit önkényiileg elfoglalta és felosztotta hívei közt, a városi elöljáróságot pedig annyira sarokba szorította, hogy az ezen törvénytelenségek törvényességét írásban is kénytelen volt elismerni. Mikor a hatalmaskodó főúr 1445-ben horvát bán lett, akkor már ő és családja a városi bíróság szabadalmát is semmivé tették, a mire sok példát lehet felhozni: pl. 1445-ben egy adás-vételi ügyből származott perben a vesztes fél nem a régi bírákhoz (stari sudei), hanem »a kegyelmes bánnéhoz és grófnőhöz« fordult jogorvoslatért, és Cilley Ulrikné ukázt küldött a városi elöljáróságra, hogy a pert még egyszer tárgyalja és pedig az ő kiküldött embereinek jelenlétében ; és midőn az önérzetes városi bíróság a maga első Ítéletét fentartotta, a pervesztes ismét nem a m. kir. tárnokmesterhez, hanem a bánhoz, Cilley Ulrikhoz vitte feljebb ügyét. A kegyelmes bán a főbírót elcsapta, új bíró választását rendelte el, mely aktusnál a bán várkapitányai fegyveres sereggel voltak jelen és bíróvá azt választatták.