Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - V. közl. 444

448 bleyer jakab. dolgunk, mely a külföldi közvéleményt tévedésbe ejteni iparkodott. Ez azonban nem, vagy csak kis mértékben sikerült; a német nép-ének is egészen más színekkel festi a kereszténység ragyogó hősét Hunyadit,1

) A dicsőséges harcz lefolyását Beheim a következőképen írja le : »A szultán töméntelen ágyúval, taraczkkal, hajító géppel vonult Nándorfej ér vár alá, melyekkel a falakat ledöntötte és sok erős bástyát összerombolt. A vár árkait tele hányatta földdel s egy reggel2) rohamra vezette idomtalan hadát. A várban ugyan sok ezer keresztény védekezett, de ezek szegény, rongyos emberek voltak, a kik Kapisztrán vezérlete alatt a keresztet fölvették. A törökök támadására a szegény pórok nem hátráltak, hanem vitézül küzdöttek, csapásaik és lövöldözésök zaja a felhőkig hatolt, a pogányok sűrűn hullottak a falakról le a mélységbe. Midőn a zsarnok övéinek ezen szégyenét látta, éktelen dühre fakadt és előre kergette őket. Az ostrom heve legnagyobb fokát érte el, a mérgezett nyilak tömegétől elhalványult a nap az égen, mint szalma hevertek a földön. Egy verebet találtak, melynek testébe három nyíl fúródott. A pogányok azonban nem hátráltak, a keresztények pedig hősiesen kitartottak. A törökök lígy hulltak a falakról és bástyákról, mintha zuhogó jég verte volna le őket. Mégis kevés látszatja volt, mert lia egy elesett, tizenkettő lépett helyébe, míg a roham mégis az ő javukra dőlt el. Két török zászlót sikerült nekik a falra kitűzni és a várba nyomulni. Kapisztrán János lelkesen kiáltotta a keresztesek felé : Ruft all mit lauter stim, Ihesus der wirt euch helffen ; von dises ruffes gelffen wirt euch herhören crist. Ekkor a keresztények Jézus nevével ajkukon ellenállhatatlan erővel törtek a törökre. A szent név rettegést hozott a pogányok szívébe, mindannyian futásnak eredtek és hangosan kiáltoztak Mohammed prófétájukhoz, hogy védje meg őket a gonosz gyaurok ellen. Mohammed azonban nem segített rajtuk, a keresztények kétszer visszaverték és a vár alá hajtották őket, A török császár roppant népet vesztett, tanácsosai közül a legfőbbeket, trabantjaiból és a janicsárokból a legkiválóbbakat, kikbe végső bizodalmát helyezte. Rémület szállta meg és ő ') Olv. értekezésemet : A m. vonatkozású nemet tört. népénekek 1551-ig. Különnyomat a Phil. Közi. 1897 évi folyamából, 39. 1. 2) Beheim valószínűleg jul. 21-ére gondol; akkor volt az általános nagy és utolsó roham.