Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

38 Ti I Л. Y KR JAKAli. és kiméletlenebbűl fordiÜ a husziták ellen, kiknek eretnekségével nem tud megbarátkozni. Maró iróniával támadja őket Disz ist ein luidcreff'en von den ketzern zu bekamI) czímű énekében : »Az egész római birodalomban szidják a cseheket és szemökre vetik, hogy a keresztény vallás dolgában engedetlenséget tanúsítanak. Ez nagy igazságtalanság, mert bizony a római vallás hívei nem hallgatnak úgy a pápára, mint ők Rokyzánra; erről mindenki meggyőződhetik Prágában. Aztán azzal is szokták őket vádolni, hogy hitetlenek. Ez szintén nem áll, mert több hitágazatuk van mint az egész római birodalomnak. A római egyházban a világiak az oltári szentséget csak egy alakban veszik magukhoz, a cseh eretnekek azonban kettőben, nemsokára talán már háromban vagy négyben. A római vallás követői azt is állítják róluk, hogy nem tisztelik a szenteket. Ez is valótlanság, mert Husz Jánost és líokyzánt még magánál az istennél is szentebbnek tartják. Azt is mondják, hogy nem istenesek ; ez rágalom, mert hiszen még a csecsemőt is, a mint megszületett, a szentséggel táplálják, az idősebbek pedig naponkint két alakban is magukhoz veszik, így aztán minden nehézség nélkül egészen eltelnek a szentségtől, mert úgyszólván mást sem esznek és isznak mint isteneket. (Ir steysz vnd auch begir stet zu geistlichen stout = Staat.) Templomokat építenek, melyeket szépen feldíszítenek, a kelyheket és szentségtartókat nagy tiszteletben tartják, ép úgy mint a miseruhákat, melyekből kabátokat varrnak. Kolostoraikban csak papi ruhák láthatók, úgy mint sisak, mellvért, pánczél. Nem egy embert tettek szentté ezen a földön és juttattak a mennyországba. Istentiszteletöket a Táboron és Prágában tartják, mely majd csupa madárdalból és ágyudörejből áll. Valamennyi néma sem hirdetheti dicsőségöket, mert az végtelen.« Mint a huszita kérdésben, még egy másik irányban is folyton növekedett Beheim hevessége és szókimondó szenvedélye. Ott türelmetlen katholicismusa, itt urához való hűséges szeretete ragadta magával. Ugy érezte, mintha az ifjú király őrizete reá volna bízva, mindenáron a javát akarta előmozdítani, — a maga módja szerint. Neki már sok fejedelmi ura volt, bőséges tapasztalatokból tudni vélte, hogyan kell a királynak uralkodni, hogy nevének dicsőséget szerezzen, de lelkének kárát ne vallja, hogy népének szeretetét megnyerje és országát boldogságra vezesse. Tanácsokkal szolgált tehát a fiatal, tapasztalatlan királynak, ily módon akarván tőle telhetőleg az iránta táplált jóságáért háláját leróni. Hogy hogyan ') Ph. Wackernagel : Das deutsche Kirchenlied, II. к. 682—683. 1.