Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - IV. bef. közl. 428

forrástanulmányok. 439 idézett munkája a felületesség netovábbja. Jellemző, hogy mikor a velenczei codexben ráakadt a »Propositum«-ra, azt mint kiadatlant és üj felfedezést küldte be az Akadémiának.1

) De ha mindaz igaz volna is, a mit Mircse és Wenzel itt és később mondanak, abból még mindig csak az következnék, hogy Petrarca követ volt, nem az, hogy beszédet mondott. A 392. lapon Wenzel összegezi az okokat, melyek alapján Petrarcának tulajdonítja az annyit emlegetett beszédet. Az elsőre, azt hiszem, nem kell kiterjeszkednem, mert hiszen semmit sem mond, hanem bebizonyítottnak veszi, a mit be akar bizonyítani. A másodikkal utoljára foglalkozom. A harmadik az, hogy »e követség teljes összhangzásban áll ama kor eseményeivel.« Ez igaz. Nemcsak, hogy e követség nem valószínűtlen, hanem erről hiteles okiratok értesítenek.2) De hogyan következik ebből, hogy a beszédet Petrarca mondta, nem vagyok képes belátni. Negyedszer azt állítja, hogy semmi positiv adat nem szól a mellett, hogy Benintendi a szónok. Tudjuk már, hogy ennek ép az ellenkezője áll. Az ötödik érv azon alapszik, hogy ezen beszéd hasonlít Petrarca más, hasonló alkalommal mondott beszédeihez. Ez igen kényelmes, de semmis érv. Különben is Petrarca politikai beszédei chablonszerűek, másrészről Benintendi utánozta Petrarca silusát.3

) A második érvvel érdemes bővebben foglalkozni. »A szóban forgó követségi beszédre nézve fontos körülmény, — így szól Wenzel, — hogy az 1351—1360 évekre vonatkozó Secreta Acta Reipublicae Venetae, különösen a Cancellaria Ducale czímü osztály, elvesztek, s ennek folytán a köztársaságnak emez időbeli diplomácziai viszonyairól és tárgyalásáról csak hiányos tudomásunk van. Ugyanez áll tehát ama követségek részleteiről, melyeket akkor a köztársaság ismételve Lajos magyar királyhoz küldött s melyek egyike az is volt, melyben Petrarca vett részt.« Igaz, hogy sok fontos okirat elveszett e korból, de annyi maradt, hogy a követségekről bőven vagyunk értesülve; ki is vannak adva ez okiratok egy oly gyűjteményben, melyet Wenzelnek ugyancsak jól kellett ismernie.4

) ') Nagy Iván: Velenczei kéziratokról. Századok, 1869. 411. 1. Különben ő (Nagy) sem tudta, hogy e beszéd tényleg ki van adva. a) Mon. Slav. Merid. V. 303—311. 1. A legfontosabbat ezek közül még Mircse is ismerte és közölte az Akadémiával. (Óváry regestái, 71.) 3) Voigt : Wiederbelebung des class. Alterthums, 2-ik kiadás, I. 158. lap. ') Monumenta Slav. Merid. III—V. köt. 30*