Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - IV. bef. közl. 428

FORRÁSTANULMÁNYOK NAGY LAJOS ÉS YELENCZE VISZONYA TÖRTÉNETÉHEZ. NEGYEDIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. PETRARCA ÉS AZ 1357 ÉVI VELENCZEI BÉKEKÖVETSÉG. A Nagy Lajos idejében vívott első magyar-velenczei háború forrásait összehasonlítás és kritika tárgyává tehettük, minthogy a bő forrásanyag nagyrészt ki van adva, ellenben a második magyar-velenczei háború legfontosabb forrásának, az ez időből származó velenczei állami iratoknak tetemes része elveszett, s az a két históriai mú, mely •— mint erről meggyőződnünk alkalmunk volt — e hiányt pótolhatja : Pietro Giustiniani és Gianjacopo Caroldo nagybecsű krónikája, mindeddig kiadatlan. Szándékunk e két forrásra még visszatérni, de minthogy kiadatlan forrásokkal a szövegek közlése nélkül nem foglalkozhatunk, ezúttal a teljes forrásanyag méltatása helyett a második háborúnak csak egyik nevezetes és sokszor megvitatott episodja kérdését fogjuk tárgyalni, melynek megoldására a már eddig közzétett anyag is elég alapot nyújt. * * * Költők politikai ítéleteit mindig némi tartózkodással kell fogadni, mert a költőt subiectiv érzelmei és életviszonyai nagyon is befolyásolják az igazság obiectiv megítélésében. De talán sehol sincs annyira helyén az ovakodás, mint a renaissance költőinél, kik nagyon is személyes tapasztalatokon, mondhatnók, érdekeken indulva mondják ki itéletöket fejedelmekről és népekről, s legyen az gáncs avagy dicséret, egyaránt cicerói és horatiusi superlativusokkal szeretnek élni. A renaissance korának egyik legjelesebb egyénisége, Petrarca sem kivétel e téren. Tudjuk, hogy élete egyik szakában rhetorikai tehetségének egész erejével, az erkölcsbíró fen-