Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. 412

414 OLCHVÁRY ÖDÖN. Batu-khánnak tudnia kellett, liogy a bevándorolt kunok serege magában 40,000 harczost számlál. Az általa hatalmasnak mondott magyar királyról feltételezhette, hogy az legalább is kétannyi sereget tud síkra állítani, mint a kunok; mert mivel is imponált volna a magyar állam a kunoknak, ha nem hadi erejével? Batu ezt mondja levelében: »Tudom, hatalmas vagy, sok vitézed van, magad kormányzol egy nagy országot« Hogy a kunok és magyarok közt viszály van, azt a mongol fővezérlet tudhatta; de hogy a kunok királya megöletik s teljes szakadás áll be a két nemzet között, azt az utolsó pillanatig senki sem gondolhatta. Ezekből kifolyólag Batunak — minthogy a mellék hadoszlopok közreműködésére, mint a hadműveletekből kitetszik, nem számított — a döntő nagy csatára a harczias, vitéz hírben álló magyarok ellen, határozottan túlerős, vagy legalább is (az ellenerőket számításba véve) megközelítőleg hasonló erejű hadsereget kellett vezérelnie. A mongolok fő hadoszlopa tehát a 100,000 harczost föltétlenül meghaladta. Csakis így magyarázhatjuk meg magunknak a szám arányát, hogy a mongol hadsereg útját a vereczkei szorosban 40,000 fejszés egyengette. A jobb hadoszlop hadműveletei. A lengyelországi hadoszlop, hogy a lengyelek, csehek és németek figyelmét már előre lekösse, jóval előbb látott a hadműveletekhez, mint Batu-khán fő hadoszlopa. nyugvó, avagy menetelő csapatok (seregtestek) biztosítása által a hátsó vonalbeli csapatok is biztosítva voltak. Az elfogott tatár kémek vallomását talán azon okból sem vehetjük az összes haderőre nézve tájékoztatónak, mert a biztosító csapatok ereje, a helyzet és viszonyok szerint úgy mint ma, a mult időkben is változásnak volt alávetve. Spalatói Tamás ezen följegyzése : »maior .... fuisse dicitur copia Ungarorum« (с. 38.) kétes jelentőségű, mert mint ő maga mondja a 37-ik fejezetben : »a tatárok túl a vízen, rejtett helyeken, sűrű erdőkben táboroztak ; miért is a magyarok őket nem egészen, csak félig-meddig láthatták, s a támadás hajnalán, mint a sáskák a földből előbújva, roppant számban elözönlék a mezőt.« (Szabó Károly: Tamás spalatói esperes »História Salonita«-jából, XXXVII. fej. 61—63. 11.) Ha eddig nem tudták a magyarok megállapítani a tatárok erejét, később a megtörtént bekerítés, nevezetesen pedig a válságos futás idején, bajos volt a fölött tájékozódni. Ezen hozzávetés mellett szerfölött kicsinynyé törpülnek a mellékhadoszlopok, melyek Erdély felől három csoportra szakadozva törtek az országba s itten — valamint a lengyelországi hadoszlop — óriási területen kipusztították a népet.