Századok – 1902

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Hová lettek Szent László váradi székesegyházának műkincsei? 405

HOVA LETTEK SZ. LÁSZLÓ VÁKADI SZÉKESEGYHÁZÁNAK MŰKINCSEI ? 407 sem tagadtuk, de kijelentettük, hogy a kérdést sem az országbíró végrendeletéből, sem a tudós szerző által felsorolt adatokból nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni. Mert igaz ugyan, hogy a káptalan 50,000 frtra becsült javai 1577-ben mág a Báthoryak kezén voltak, de épen Garay Márton és Derecskey János kanonokok törvényes óvása — a mi különben véleményünk szerint egyáltalában nem mutat arra, hogy a kincsekből »jogtalan elidegenítések történtek« volna —• bizonyítja, hogy az egyház gondoskodott a maga jogainak védelméről, és a menynyiben a további pörös eljárásnak az oklevelekben semmi nyoma nincsen, alaposnak látszik az a föltevés, hogy a Báthoryak később önként visszaadták a depositumot, melynek az országbíró végrendeletében említett régi papi öltözetele-kel, illetőleg az ecsedi és kassai iventariumokban felsorolt egyházi ruhákkal és eszközökkel való azonosságát vitatni épenséggel nem lehet. Okunk van hinni, hogy azok a drága misemondó ruhák és más egyházi szerelvények, a melyekről az országbíró mint saját tulajdonáról intézkedik, a Báthoryaknak a Nyírségtől Dévény váráig terjedő rengeteg uradalmaiból kerültek az ecsedi tárházba, akkor, mikor az országbíró, illetőleg édes anyja Somlyai Báthory Anna, kiről végrendeletében azt mondja, hogy őt »az igaz vallásban feltartotta és nevelte«, a protestáns hitre tért és alattvalóit is megtérítette. Az sem lephet meg senkit, a ki a Báthoryak szinte mesés gazdagságát ösmeri, hogy a kegyuraságuk alatt álló egyházakról fejedelmi bőkezűséggel gondoskodtak, mikor a középkorban más, gazdagságra hozzájuk nem is hasonlítható hitbuzgó patronusok áldozatkészsége sem ösmert határt, ha arról volt szó, hogy az Ur oltárát méltóan felékesítsék. És ha látjuk, hogy a Báthoryak fényes nemzetsége apáról fiúra mily temérdek kincset halmozott össze az ecsedi tárházban, nem is juthat eszünkbe a Forgách Ferencz és Pázmány Péter részére leltározott javakban idegen tulajdont, a váradi székesegyház eltűnt szerelvényeit keresni. De azt tartjuk, nem szükséges további feltevésekbe és bizonyításokba bocsátkozni, mert minden kétséget kizáró írott tanuságunk van arról, hogy Szent László egyházának kincsei a XYI-ik század végén még megvoltak, s mikor a püspök, 28*