Századok – 1902

TÁRCZA - Vegyes közlések - Zsilinszky Mihály értekezése a nemzetek szerepéről az emberiség történetében 394

394 TÁRCZA. pl. az »Igazság és Hamisság« meséje, mely nálunk Gyulai Pál feldolgozásában ismeretes. Az értekező Pelbárt példáinak teljes jegyzékét is összeállította, tartalmi kivonatokkal és forrásainak pontos megjelölésével. — Az ülés másik tárgya Hegedűs István levelező tag felolvasása volt, a ki » Bartholomaeus Fontius és Mátyás király« cz. dolgozatát mutatta be.1

) Bartholomaeus Pontius, olaszosan Bartolomeo délia Fonte tudós olasz humanista, magyarországi összeköttetéseinél fogva érdekel bennünket. Már kora ifjúságában baráti viszonyba lépett Garázda Péterrel és Janus Pannoniussal, kiknek közbenjárásával vágyott Mátyás fényes udvarába jutni, de a Yitéz-féle összeesküvés kudarcza akkor meghiúsította tervét, mely csak később valósúlhatott meg, mikor Ugoletti Tádé bizalmából alkalma nyílt Mátyás könyvtárának gyarapításában közreműködnie. Mint képzett philologus olaszországi kéziratokat kutatott és másolt s ezen a réven került végre (1488) Budára, hol rövid ideig a könyvtár egyik őrének tisztét tölté be. Egy vagy másfél évi itt tartózkodás után (1489) visszatért hazájába s elfordulva a pogány világ emlékeitől, egyházi alkalmazást keresett. Elete vége felé Firenzébe költözött s ott halt meg 1513-ban. A felolvasó főleg C. Marchesi olasz tudósnak új könyve (Bartolomeo délia Fonte. Contribute alla storia degli studi classici in Firenze, nella seconda meta del quatrocento. Catana, 1900.) nyomán vázolta Fontius viszontagságos életét s igazított helyre némely reá vonatkozó téves adatokat. A második osztály febr. 10-iki ülésén Zsilinszky Mihály megválasztott rendes tag egy nagyobb munkájának bevezető részét olvasta fel székfoglalóúl, melynek tárgya : a nemzetek szerepe az emberiség történetében. Abból az ismeretes történelmi igazságból indult ki, hogy nagy és hatalmas nemzetek elvesztek, alkotásaikkal egyetemben úgyszólván nyomtalanúl eltűntek a föld színéről, más nemzetek viszont kicsiny kezdetből nagyokká és hatalmasakká váltak. A magyar nemzetről szólva, visszapillantást vetett ezer éves multunkra s hangoztatta, hogy a magyarság, ez elválasztó fal a nagy szláv és germán világ között, annyi évszázad leforgása után is még mindig fiatal, virágzó nemzetnek mondható. Jövője attól függ, hogyan fog tovább megállani azon a helyen, melyre ezer év előtt a népvándorlás utolsó hullámai vetették. E kérdés kapcsán azokat az eszméket vizsgálta, melyek koronként nemcsak az egyes nemzeteket külön-külön, hanem az egész emberiséget is mozgatják, törekvéseinek irányt és ideált adnak. — A székfoglaló után Mandellá Gyula mint vendég, a középkori munkabérekről értekezett. Tájékoztatásúl munkája főforrását, Megjelent az Irodalomtörténeti Közlemények ez évi első füzetében.