Századok – 1902

TÁRCZA - A. D.: Franczia támadás II. Rákóczi Ferencz emléke ellen 387

388 TÁRCZA. Esterházy Pál herczeg titkos szövetségese volt a Habsburgok ellen intézett felkeléseknek. Hogy Széchenyi Pál érsek sem volt jobb nála, azt már alig kell mondanunk. A tudós franczia Monasterly rácz vezért helységnévnek veszi. Keresi pedig ezt a Monasterly nevű helységet Budapest mellett a Tisza partján. A gyöngyösi értekezleten Lefaivre phantasiája látta Lengyelország követeit is, a kik a hollandusokkal együtt az angol cselszövényeknek eszközei voltak. Esterházy Antalt a mi derék írónk ex-capucinussá teszi. A dunántúli kurucz győzelmeket észre sem veszi a mi jó barátunk, a ki folyvást a nyomorult kurucz hadviselésről prédikál, mely néhány éven át mégis csak sok bajt szerzett a Lefaivretől oly nagyra becsült császári táboi'nokoknak. Az is meg van írva franczia diplomatánk tanulmányában, hogy most uralkodó királyunk G-alatzból Pestre szállíttatta Rákóczi hamvait. És ily tudományos készültséggel, a tények ily kiváló ismeretével itél Lefaivre úr elevenek és holtak felett. Nem is annyira tájékozatlanságát veszszük rossz néven, hanem azt a hihetetlenül együgyű fanatismust, melylyel Rákóczi és a magyarok ellen tör. Csalónak, kalandornak, parvenunek, lelketlen ambitiosusnak nevezi el azt a Rákóczit, kinek becsületes őszinteségét a nem épen optimismusáról hires Saint-Simon is elismeri. Lefaivre úr azt hiszi, hogy fent említett tételeit czáfolhatatlanúl bebizonyította. Minő kellemes csalódásokban töltheti életét ez a szeretetreméltó történész ! Tehát valóban alaptalanok voltak a Rákóczitól hangoztatott sérelmek ? Olvassa csak el Lefaivre barátunk a Eiedlertől kiadott velenczei jelentéseket. Ruzzini már a felkelés kitörése előtt tartott egy veszedelmes mozgalom keletkezésétől ; avagy Ruzzini is vak eszköze volt az angol cselszövényeknek ? Lefaivre úr egyszerűen elsikkasztja az 1657-től 1703-ig lefolyt magyarországi eseményeknek legnagyobb részét, hogy tételét annál könnyebben bizonyíthassa. Lefaivre úr az ő második tételének bizonyítása végett — hogy Rákóczi felkelése volt e világon a legkártékonyabb felkelés — arra hivatkozik, hogy Rákóczi kuruczai pusztították a magyar területet, hivatkozik továbbá Ónodra, és ezek után diadalmasan kiált fel, hogy Rákócziéknak az eperjesi mészárlásokat nem lett volna szabad felemlíteniük. Könnyű diadalokat ül a mi történetírónk. Heister kegyetlenségeit meg sem említi, s felejti, hogy a háborúval és a forradalommal természetesen összefüggő pusztítás és vérontás lényegesen különbözik a bírói gyilkolástól. Lefaivre úr harmadik tétele a fölkelés terméketlenségéről, csupán a tétel formulázójának tudatlanságát bizonyltja. Nincs-e különbség 1703 és 1711 közt? Nem ismeri-e Lefaivre úr a szat-