Századok – 1902

Történeti irodalom - Badić; Frano: Knjiga o uredbama i običajima skupštine i obćine otoka Lastova. Ism. Margalits Ede 385

TÖRTÉNETI IRODALOM. 385 den valamirevaló szülöttének tőle telhetőleg teljes életrajzát állítja össze. Hogy az ilyen munka nem lehet hibátlanul tökéletes, az természetes dolog. A szerző maga mondja, hogy sok tévedést, de még több hiányt fogunk benne találni; azért ne higgyünk neki, hanem menjünk a kijelölt nyomokon előbbre és czáfoljuk meg mennél több állítását; ez lesz fáradságáért az ő legnagyobb jutalma. Nem a mi feladatunk Szily Kálmán munkáját behatóan ismertetni vagy épen megbírálni, de kötelességünknek tartottuk legalább röviden említést tenni róla, mint oly munkáról, mely nemzeti művelődésünk történetének egyik, bár sokat kárhoztatott és gyalázott, de soha többé ki nem téphető lapját világosítja meg becses adalékaival és tanulságos fejtegetéseivel. GT—A. Knjiga о uredbama i obicajima skupstine i obcine otoka Lastova. (Libro delli ordinamenti e delle usançe délia universitade et dello commun délia isola de Lagusta.) Priredio za tisak polag rukopisa, koji se nahodi u Lastovskoj obcini, uz prispodobu za Arnerijevim i beckim kodeksom Frano Radie. Zágráb, 1901. 8-r. VIII, 138 1. (Monumenta historico-juridica slavorum meridionalium. Vol. VIII.) Lagosta szigete 1310-ben került a raguzai köztársaság birtokába. Statutumai három kéziratban vannak meg; egyik a bécsi császári könyvtár, a másik a curzolai Arneri család, a harmadik Lagosta község birtokában. Ez utóbbi a legteljesebb. A bécsi példány nyomán Wenzel Gusztáv 1849-ben e statútumot a velenczeivel együtt kiadta;1) a bécsi kézirat azonban nem teljes, mert 1310-től csak 1390-ig terjed, azután a többi rendelkezés 1480-ig csak rövid kivonatban van meg benne, az 1480—1523-ig terjedő rész pedig egészen hiányzik belőle. Radies a bécsi kéziratot egybeveti a másik kettővel és a lagostai statutum egész szövegét adja 1310—1695-ig, illetőleg 1713-ig ; a három kézirat eltéréseit pedig minden fejezet végén gondosan összeállított jegyzetekben közli. Ez a statutum magában foglalja mindazon rendelkezéseket, melyek a sziget közigazgatási és törvénykezési életének összes ágaira vonatkoznak, és így nemcsak jogtörténeti, hanem kultúrtörténeti szempontból is becses. A statutum szövege a ') Beiträge zur Quellenkunde der dalmatinischen Eechtsgeschichte im Mittelalter. 1—3. Heft. Wien, 1849—1851.