Századok – 1902

Történeti irodalom - Kollányi Ferencz: A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története. Ism. Ferdinandy Gejza 370

TÖRTÉNETI IRODALOM. 371 Az egész mű három fejezetre osztva tárgyalja a felvetett kérdést. Az első fejezet a királyné-koronázás jogának irodalmával 36 lapon át foglalkozik behatóan. A mit itt előad és szembeállít, az is csak megerősíti azon föntebbi állításunkat, hogy a kik a kérdéssel alaposan foglalkoztak, mint Baernkopf, Csapody és Pray, azok czélzatosan írták munkáikat, akkor, mikor a kérdés actuálissá vált; a kik pedig elfogulatlanul tárgyalták a kérdést, csak hozzávetőleges állításokra szorítkoztak, de behatóbb fejtegetésekbe nem bocsátkoztak. A második fejezetben 61 lapon tárgyalja a szerző a királyné-koronázásnak a mohácsi vész előtti történetét, és a történelmi adatok pontos összevetésével mutatja ki azt: hogy a mohácsi vész előtt a királyné a szent koronával koronáztatott meg és pedig akként, hogy a szent korona a királyné fejére, nem pedig vállára tétetett, s a házi korona csak akkor szerepelt, ha a királyné a királylyal együtt koronáztatott meg, a mikor is a szent korona a király fejét ékítvén, mindjárt a szent koronával történt megkoronázás után a házi koronát tették a királyné fejére, s a templomból a királyné már a házi koronával ékítve lépett ki; a szent koronával csak akkor, ha nem a királylyal együtt koronáztatván meg, a házi korona fejretételének szüksége nem forgott fen. A be nem avatott nézők tehát abban a hitben lehettek, hogy a királynét mind a két koronával szokták megkoronázni. A mi pedig a veszprémi püspöknek királyné-koronázási jogát illeti, erre nézve kimutatja a szerző, hogy az nem kiváltságlevélen, hanem gyakorlaton, helyesebben szokásjogból származó kiváltságon alapult. A midőn pedig ezen szokásjogi alap vitássá vált, János érsek és Róbert - püspök között a pápai curiában 1216 ápr. 11-én bírói egyezség létesült, melyet a pápa 1220-ban megerősített, s a mely szerint: ha a király és királyné koronázása és felkenése egyidejűleg történik, az esztergomi érsek a királyt, a veszprémi püspök a királynét koronázza meg és keni fel; ha pedig a királyné egyedül koronáztatik meg, az esztergomi érsek a felkenést, a veszprémi püspök a koronázást végzi, és csak ha az esztergomi érsek nincs jelen, végezze a felkenést is a veszprémi püspök. Ezen bírói egyezség volt azután alapja az egész középkoron át a veszprémi püspök királyné-koronázási jogának, melyet az akkori felfogás azzal kapcsolt össze, hógy a veszprémi püspök mintegy a koronázás fejében és annak jutalmátíl volt a királyné kanczellárja és részesült ezért 500 márka díjazásban. Ha pedig a királyné kanczellárjának méltóságát olykor nem a veszprémi