Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - IV. közl. 347

BEHEIM MIHÁLY ÉLETE ÉS MÜVEI. 361 dolgot; hogy miért, egészen világos, ha meggondoljuk, hogy a király makacssága végzetes fordulatot adott az ütközetnek. Dlugoss határtalan elfogultságában ezt a hibát is Ulászlóról Hunyadira hárítja.1

) Beheim a 12,000 ember alatt minden bizonynyal a janicsárokat érti. Palatio2

) szerint a janicsárok csapata 5000 emberből állott, a mit Kupelwieser3

) kevesel. »Ezalatt a többi keresztény harczos bátran tovább küzdött és hetedszer is visszaszorította a török sereget.« A költő eddig csak négy ilyen támadást említett, ez a hetedik az eddigi elbeszélés szerint tulajdonkép csak az ötödik. Mohamed szultán levele szintén így mondja: »Hétszer volt roham,mindannyiszor majd visszaveretve, majd előre nyomulva.« 4

) Ép így Zotikos is : »Hétszer törték össze a magyarok a muzulmánokat.« 5

) Ugy látszik, hogy a magyarok hétszeres diadaláról való hír széltében el volt terjedve, és Mägest, ki csak a jobbszárny küzdelmét látta, talán azért halmozta annyira a jobbszárny harczainak leírása folyamán a keresztény sereg diadalmas előnyomulását. »Midőn a császár megtudta, hogy Ulászló a völgyben elesett és hogy az oláh vajda is elvonult, rögtön összegyűjtötte még meglévő hadait, rendbe sorakoztatta, középre a lovas csapatokat, a két oldalra mint két szárnyat a janicsárokat, és így menesztette őket fel a hegyre. A keresztények is tömörültek és a törökök ellen vonultak. Ezalatt azonban a janicsárok hirtelenül és a keresztényekre nézve meglepetésképen rátámadtak a szekérvárra és elfoglalták. A keresztények ugyan áttörtek a török seregen föl a hegynek, de a szekérvár el volt veszve minden hadi szerrel és minden előnyével, a mit nyújtott. A szekérvár elfoglalása nagy rémületet keltett a keresztények közt, sokan futásnak eredtek. A legátus és Hunyadi János néhány ezer emberrel nyugodtan maradtak és a menekülők után küldtek, hogy térjenek vissza.6

) Minthogy azonban vissza nem jöttek, ők is futásnak eredtek le a hegyről, melynek aljában az árkon csak nagy ügygyel-bajjal tudtak átjutni.« 7

) Hogy ') Ismét máskép adja elő az n. n. janicsár. Zeissberg id. ért. 98 1. •) Id. m. 33. 1. 3) Id. m. 96. 1. 20. jegyz. ') Thúry id. m. I. к. 371. 1. 5) Id. h. 333. 1. 6) Ezt más forrás is említi; különösen kiemeli Szeád-Eddin (Thúry id. m. I. к. 144. 1.) és az 1486-iki török névtelen. (U. о. I. k. 22. 1.) *) Ez az árok talán a Wawrintól (Kropf id. ért. 882. 1.) említett szekérút, mely a hegyekbe volt vágva, és a melynek védelme — szintén Wawrin szerint (u. o. 883. 1.) — Hunyadira volt bízva.