Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

BEHEIM MIHÁLY ÉLETE ÉS MÜVEI. 2 9 talatok árán tanult megalkudni az élettel és keserű iróniával ajkán lemondani a világ megjavításáról. Dicsérete, hogy a kor és saját viszonyai között csak ily későn ábrándult ki idealismusából. Valószínűleg 1472-ig maradt Frigyes udvaránál; utolsó kézirata 1474-ből való.1

) Ugy látszik, ebben az évben is halt meg, mint szülőfalujának Sülzbacknak bírája, és pedig erőszakos módon ; legalább ezt olvassa le Caspart2

) egy az időtől megrongált kőkeresztről, melyet annak idején engesztelésül állítottak föl Sülzbachban az egyik országút mentén. Hogy ki ölte meg és miért, nem tudjuk ; úgy látszik, szókimondásának, gúnydalainak esett áldozatúl. Vége tehát szinte tragikus színt ad pályájának : a visszafojtott meggyőződés bosszút állt a hűtelenségért. A költő jelleme, mint élete folyamán előttünk megalakűl, félszegségei és fogyatkozásai mellett is, tekintve a kort, melv Magyarországot kivéve mindenütt az erőszakosság és erkölcsi elvadulás bélyegét viseli magán, és tekintve a viszonyokat, melyek között szegényes, sokat hányatott életét tengette, alapjában becsületes egész az együgyüségig. Eletének bálványa a költészet volt, melyet fogyatékos erejével becsületesen szolgált, melyet lelkesen megvédett a hívatlanok ellen és a melynek mindenkitől, a fejedelmektől első sorban, tiszteletet követelt.3

) A két legszentebb eszme, melynek védelmébe szegődött, ha kellett karddal, ha kellett lanttal : a német római császárság és a római egyház volt. Azért küzdött gúnynyal és haraggal a husziták, lelkesedéssel és elkeseredéssel a törökök ellen; azért támadott meg vakmerően és kíméletlenül mindenkit, a ki a császár hatalmát kisebbíteni, tekintélyét megrontani igyekezett. А II. Frigyes császárról szóló monda kapcsán III. Frigyes alatt várta teljes bizodalommal és megható reménykedéssel a német római császári ideál megújhodását ; 4) azonban semmiben sem csalódott inkább, mint épen ezen várakozásában. De azért mindig volt annyi erkölcsi bátorsága, hogy mindkét eszme képviselőivel, a császárral, a pápával és a pap-J) A cod. pal. germ. 334. V. ö. Karajan id. m. LXX. 1. 2) J. Caspart: Michael Beheim's Lebensende. Germania, 1877. 412—420. 1. és п. a. Michael Beheim. Zeitsc.hr. des hist. Vereins für das württ. Franken. X. k. 177—187. 11. 3) Mindkettőt megteszi sok költeményében ; pl. cod. germ. mon. 291,36b. 269a. 269b. másolataim között. L. még Mone : Anzeiger für Kunde der teutschen Vorzeit, 1839. évf. 560—561. 1. Germania, III. évf. 309. és 311. 1. Groote : Lieder Muskatblüt's, V—VI. 1. 4) L. erről szóló költeményét : Deutsche Handschriften in England, 1896. I. k. 295—300. 1.