Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - IV. közl. 347

350 BLEYER JAKAB. lóval.« Palatio1

) és a rá támaszkodó Dlugoss,2

) Callimachus 3

) és Bonfrni4

) szerint Drakul csak Nikápolynál érkezett a magyar sereghez és pedig 4000 lovassal. A három utóbbi író szerint Drakul maga nem vett részt a hadjáratban, hanem csapatának vezérletét fiára bízta. Erről Palatio nem tud semmit. Mägest pedig határozottan állítja, hogy az oláh vajda igenis résztvett a hadjáratban. Inkább azoknak mint szemtanuknak kell hitelt adnunk Kupelwieserrel5) szemben és Köhlerrel egyetértve.6

) Hogy a nagyváradi püspök negyedfélszáz lóval szintén Viddinnél vagy Mkápolynál csatlakozott volna, más kútfő nem említi. Tény, hogy a nagyváradi püspök, Dominis János résztvett a hadjáratban; a Dlugosstól 7

) közölt okirat őt is azok sorában említi, kik esküvel fogadták, hogy az indítandó háborúban a királyt kisérni fogják. Teleki8

) és Eraknói9

) szerint Hunyadi Nikápolynál csatlakozott 5000 emberrel ; talán őt cseréli fel Beheim tájékozatlanságból vagy akarattal a váradi püspökkel, a Hunyaditól vezetett csapatot lényegesen kisebbítve. Igaz, hogy ezzel szemben áll Palatio 1

0

) tudósítása, mely szerint Hunyadi már Orsovánál egyesült a királyi sereggel. Kupelwieseru

) ezt fogadja el, ép úgy másféle következtetés alapján Szalay is.1

2

) Beheim Hunyadi csatlakozásáról nem szól. »Itt, t. i. Viddinnél, a bandériumokat is rendezték, mindenikbe kétezer embert osztva. Az első bandérium szent György képét hordta zászlaján ; ez ment legelői a többiek buzdítására Patristven (Báthori István) vezérlete alatt. A második bandérium a királyé volt, vezérlete Latscham Lasslawe-ra (Losonczi Bánfi László) volt bízva. A harmadikba, a legátuséba (Cesarini Julián,) a kereszteseket sorozták, a kik nem zsoldért, hanem Isten szerelmeért vettek részt a hadjáratban. A negyediket a váradi, az ötödiket az egri püspök, a hatodikat Drakul vajda, a hetediket Rafei Herczog (Herczeg Ráfael) vezette. A nyolczadik az erdélyieké (sibenpürger), a kilenczedik a székelyeké (szekelender), a tizedik ») Id. m. 24. 1. ') Id. m. I. к. 800. 1. 3) Id. m. 510. 1. *) Id. m. 471. 1. 5) Id. m. 85. 1. e) Id. m. 42. 1. 3. jegyz. ') Id. m. I. k. 795. 1. s) Id. m. I. k. 415. 1. 9) A magy. nemz. tört. Szerk. Szilágyi S. IV. к. 54. 1. ") Id. m. 22. 1. ") Id. m. 83. 1. ") Magyarország története, 2. kiad. III. к. 69. 1. 1. jegyz.