Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - III. közl. 326

FORRÁSTANULMÁN YOK. 331 érzékkel tudja méltányolni a hivatalos iratok felhasználásának fontosságát. A velenczei historikusokat egy jeles tulajdonság tünteti ki : a valódi tényállás pontos ismerete. Olyanféle tévedés, -— hogy egy ismeretes és jellemző példát említsek, — minő az, hogy Freisingeni Ottó nem ismeri a wormsi concordatimi megállapodásait, velenczei történetíróval sohasem esik meg. Yelenczéhen születik meg a modern diplomáczia, mely a legkülönbözőbb érdekű és a legtávolabb helyeken fellépő politikai kérdéseket egy központon és egy központból igyekszik megoldani. A siker első feltétele, ilyen diplomáczia mellett, a pontos értesülés és az ezen alapon történt elhatározás gyors végrehajtása. Ezért dolgozik e diplomáczia követmegbízó levelekkel, követségi jelentésekkel és utasításokkal stb. Velencze mint kereskedelmi hatalom, az egész világgal érintkezett, minek folytán diplomácziájának szálai messzire húzódtak. Az említett diplomácziai actusokat természetesen írásba kellett foglalni s így Velenczében gazdag levéltári anyag gyűlt össze, melynek gazdagításához még az oligarchikus kormányforma sajátságos szervezete, a Tizek és a Negyvenek tanácsa is hozzájárult, mely részletesen és behatóan foglalkozott az államügyekkel és erre vonatkozó határozatait írásba foglaltatta. Egy ilyen, a legfontosabb politikai iratokat tartalmazó levéltár lehetővé teszi a pontos értesülést. Tegyük hozzá, hogy a velenczei historikusok, mint Dandolo, Caresini, Monaei, Marino Sanudo stb. hivatalos állásuknál fogva hozzáférhettek a levéltárhoz, melynek nagy becsét, minthogy maguk is államférfiak voltak, kellőképen ismerték és értékesíteni iparkodtak. Nem a legkülönbözőbb helyekről nyert híreket jegyezik fel kisebb vagy nagyobb pontossággal, hanem a legmegbízhatóbb forrásból merítik értesüléseiket. E tulajdonság kölcsönzi műveiknek azt a bizonyos hivatalos jelleget és ez teremti meg a velenczei historiographia különös typusát. Morelli Névtelenjének műve is felmutatja e typus jellemző tulajdonságait. De míg a velenczei történetíróknál az anyag teljessége és pontos ismerete mellett a művészi csoportosítás és előadás kevesebb figyelemben részesül, — hogy két igen kiváló ember esetére hivatkozzam, pl. Dandolonál és Caroldonál is így áll a dolog, — addig e mű írója a szerkesztésben és —-a mennyire azt egy, talán nem is egészen hű fordításból megítélni lehet — az előadásban is mester. Oly lelkiismeretes írónak, minő Morelli Névtelenje, minden adata figyelmet érdemel. Elbeszéli, hogy Gergely corbaviai gróf, Duino és Bertalan