Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - I. 309

310 OLCHVÁRY ÖDÖN. Orda, Seiban és Tang at ; Csagatai fiai: Baidár1) és Kajdu ; Csagatai unokája Büri ; Tului fiai közül Mengu és Büdsii ; továbbá a nagy Dsingisz-khán legjelesebb hadvezére, Szubutai Behadur, vagyis a vitéz Szubutai, hadban jártas, tapasztalt katona, ki a nagy-khán hódító hadjárataiban elsőrangú szerepet játszott ; s beosztatott még több jeles vezér, kik mindannyian a mongol herczegekkel együtt Dsingisz-khán hadi iskolájában, húsz éven át szakadatlanúl diadalmas hadjárataiban nevelkedtek. A mozgósított csapatok az Altai hegység nyugati részeiben az Irtisz felső folyásánál gyülekezének. A mongol hadsereg — mint a lavina — útközben török-tatár néptörzsek hordáit ragadta magával s 1237-ben lépte át a Jaik (Ural) folyót,2) A szomszédos Európa keleti része nem volt előttük idegen ; tizennégy év óta hódoltság vala ; hat-hét év előtt azonban a meghódolt nomádoknak sikerült a tatárokat Ázsiába visszaszorítani. Ez idő szerint a Kaspi-tengertől északra a pecsenég, kangli és más néptörzsek hordái tanyáztak. A Eaukazus északi szomszédságában a Kaspi- és Fekete-tenger közé eső tartományokat az alánok és czirkasszok bírták. Az utóbbiaktól északra és azután nyugatra Közép-Európa felé a Fekete-tenger északi partja mentén a Kárpátokig, nagyjában a mai Déloroszország területén, a Kiev, Poltava, Kurszk. Tambov, Szaratov, Asztrakán városok által határolt vonalig, kisebb-nagyobb török-tatár törzsek, köztük a leghatalmasabbak. a harczias kunok (oroszúl : polovczi) nomád népei alkották a kun (kipcsak) birodalmat. Közelebb Ázsiához, a Jaik és Káma folyók között, a mai Perm és Orenburg kormányzóságok területén feküdt Nagy-Magyarország (a baskírok országa); ennek nyugati szomszédságában a Volga folyam és balparti folyója, a Káma mentén, a mai Vjatka, Kazán és Szamara kormányzóságok területén Nagy-Bolgárország vala. Ez utóbbitól délnyugatra — nagyban ') A magyar és lengyel forrásokban : Peta. a) Wolf: Geschichte der Mongolen oder Tataren, 124. 1. — Galitzin : Allgemeine Kriegsgeschichte des Mittelalters, I. 262. 1.