Századok – 1902

Történeti irodalom - A magyar honfoglalás kútfői. – (I.) Bölcs Leo hadi taktikája XVIII. fejezetének magyar fordítása. Ism. Gyomlay Gyula 249

272 TÖRTÉNETI IRODALOM. 272 Ebben "íj υμών ενδοςότητί = »kegyelmed számára« (jó, hogy nem »kend« számára). U. ο. τοις παλαιοτέροις έντυχόντες ήνθ-ολογήσαμεν, κ αϊ μετρίαν πεϊραν εκείθεν συλλέςαντες συμφώνως έχείνοίς διεταςάμεθ-α, mely hely világosan nem hadi tapasztalatokra, hanem csak tanulmányokra czéloz, Várinál így van fordítva: »a mit a korábbi írókból üsszeböngéznünk sikerült, velők összhangzatosan fejezetekbe foglalók, minekutána (εκείθεν ?) szert tettünk a kellő tapasztalásra is (e. h. belőlük kellő okulást merítve). U. o. nyomban utána : και ετερα δε πλείστα δυνήστβ έφευρεΐν εντεύθεν λαμβάνων τάς άφορμάς. Helyesen: »igen sok mást is kieszelhetsz, ha innen indulsz ki.« Vári: »Ezentúl, h/t, el nem szalasztód az alkalmakat, még más igen-igen sokat eszelhetsz majd ki.« ** U. o. nyomban utána : άπερ . . . οΰτε γράψει κ α θ' έ ν δυνατο'ν, ούτε τψ παροντι συντάγματι δ'.ά την συντομίαν έντάςαι άρμόδιον. Már megint κατά praepositió, az olvasó tehát előre tudja, mit várhat. Helyesen: »a mit egyenkint nem lehet leírni, s abban a mostani munkámban — ennek rövidsége miatt — alkalmasan el sem helyezhetni.« Vári: »miket a többivel egyben (κα&' εν) megírni nem lehetséges, czélszerű sem volt előadásom korlátozottsága rovására a jelen fejezetbe beleilleszteni.« (A fejezetnek sem σύνταγμα a neve Leónál.) íme ezek a szóbanlevő »philologiai értékű« fordítás legfontosabb hibái, csupán csak egy szempontból, a. hűség szempontjából tekintve a szöveget. A mi a hibák nagyon is szembeszökő okait s azok jelzését illeti, jól tudom, hogy azok e folyóirat közönségét kevésbbé fogják érdekelni. Nem a szerencsétlen fordítót akartam bántani, sot nagyon sajnálnám, ha ez a tisztán tudományos kérdés a tudomány és a hazai tudományos viszonyok tekintetében közömbösnek tekintetnék és a megszokott személyes térre terelődnék. Megjegyzéseim közzétételére, s ilyen formában való közzétételére engem igen komoly okok bírtak. Egyrészt kötelességemnek tartottam, hogy tőlem telhetőleg közreműködjem egy, ilyen fontos alkalommal s ilyen előkelő helyen megszólaltatott történeti kútforrás használhatóbbá tételében. Másrészt, mint philologus, nyomatékosan rá akartam mutatni ama »philologiai« irány fonákságára, mely a szövegkritika és szövegértelmezés komoly és tiszteletreméltó feladatait pusztán csak e philologiai tudományszakok technikai külsőségeinek utánzása útján