Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

TÖREKVÉSEK A N. LOVAG-R. MEGHONOSÍTÁSÁRA MAGYARORSZÁGON. 241 testület, melynek hivatása a keresztyénség védelme. Valamennyi közt mégis a német lovagok vannak hivatva, épen kedvező vagyoni helyzetöknél fogva, Magyaroszágon fölvenni a küzdelmet a pogánysággal. Mind a rend, mind a keresztyénség sokat nyerne e vállalkozással. A német lovagoknak ismét alkalmuk nyílik katonai kötelezettségüket teljesíteni. Valóságos iskolát alapíthatnak, melyben kiváló, tapasztalt katonákat, csapatvezetőket, hadvezéreket képezhetnek, a kik az eddig sikertelen hadviselési módszernek új irányt fognak szabni s általában az egész katonai szellemet át fogják alakítani. Ez iskola helyéül meg is nevezett egy magyar várat : Kanizsát, melyet a magyar országgyűlés már hajlandónak nyilatkozott átengedni.1) A birodalmi gyűlés munkásságát azonban egyéb ügyek annyira igénybe vették, hogy mikor a Schwendi javaslatára került a sor, a már három hónap óta együtt ülő fejedelmek haza siettek. A terv megbeszélését máskorra halasztották, addig is a császárra bízván, hogy a német és a Johannita lovagokkal, sőt a spanyol, florenczi, szavojai udvarokkal az ő rendjeik felől tárgyalásba bocsátkozzék. Az elhalasztásnak egyik lényeges oka az is volt, hogy a német rend képviselői kereken kijelentették, hogy ehez a titokban tartogatott s most hirtelen előrántott tárgyhoz a németmester utasítása nélkül hozzá sem szólhatnak. A német-mester véleményével pedig már előre tisztában lehetett mindenki. Bobenhauseni Henrik öreg is volt, zsugori is. Vagyongyűjtés volt a fő szenvedélye, és rettegett a rázkódtatástól. A nagykáptalani gyűlésben, melyet 1577 jan. 14-re a Neckar melletti Ulmba hívott össze, a rendtagok ellenszenvét a terv ellen mindenképen felkölteni iparkodott. Merényletnek nyilvánította azt a rend existentiája ellen, olyan fejedelmektől eredőnek, a kik régóta áhítoznak a rend birtokaira s most elérkezettnek látják az időt, hogy a nekik annyira kényelmetlen testülettől megszabaduljanak. Ezért, csakis ezért akarják a rendet kihelyezni a keresztyénség végső határára, egy rozoga erődbe, mint valami veszni szánt előőrsöt. Mi egyéb sors várhat ott rá a biztos elpusztulásnál? mert hiszen hogyan tudjon megküzdeni J) Erről a hajlandóságról a magyar országgyűlési emlékek nem tudnak semmit. Az 1574 évi magyar országgyűlésen szóba került ugyan Kanizsa vára, de csak azon a réven, hogy jobban megerősíttessék s a hathatósabb védelem érdekében a környékbeli várkastélyok, melyekben a kanizsai várőrség szokott szolgálatot teljesíteni, leromboltassanak. Ez utóbbitól azonban a király, a Karok és Kendek ellenzésére, elállott, megígérvén, hogy fentartásukról a hadi tanács fog gondoskodni. (M. orszgy Emlékek, VI. 30—76. 11.) SZÁZADOK. 1902. III. FÜZET. 17