Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - I. közl. 1

V FORRÁSTANULMÁNYOK. 17 lította a pápa udvarában tartózkodó nótáriusát, lxogy a pápa előtt dicsérje Illés kanonokot és igyekezzék számára egy nagyobbrendű egyházi javadalmat kieszközölni.1

) Apr. 8-án pedig a pápa elébe terjesztette a bosnya bán kérelmét, melyben ez Peregrinus de Saxonia bosnya franciskánus generális számára többrendbeli kedvezmény megadását kérelmezte.3) 1348 okt. 18-án pedig a bán kérésére Peregrinust bosnya püspöknek ajánlotta, »mert mind a bánnak, mind Peregrinusnak nagyon le van kötelezve.« s

) Velencze és a bosnya bán összeköttetésének ilyen képét állítják elénk a velenczei állami iratok.4

) Annak, mit az Anonymus állít, hogy a bán megvesztegetve, nyilt csatában elpártolt volna Lajostól, mindezekben nyoma sincsen, sőt semmi olyannak, mi ezen föltevésre jogosítana. Csak azt tudjuk meg, hogy Yelencze mindig jó barátságban volt a bánnal, de egyszersmind azt, hogy a julius 1-én vívott csata előtt nem lehet szó a bosnya bánnak Velenczével kötött szövetségéről. Ilyen szövetség gondolata csak ez év szeptemberében támadt,6

) tényleg azonban sohasem jött létre. Pedig csak a Velenczével kötött szövetség biztosíthatta volna a bosnya bánt. E biztosíték nélkül döntő lépésre, a magyar királytól való nyilvános elpártolásra az óvatos bán nem gondolhatott. Azok a szolgálatok, melyeknek elvállalására a bán Ígérkezett és a melyeket megtett, a csatát megelőző időben nem jelentenek hűtlenséget a király ellen. Értesítette Velenczét a király intentiójáról s — mint az összefüggésből kitűnik — a föltételekről, melyeket Lajos megbékélésének szab.6) Azután sem értesülünk semmi olyasról, a mi a magyar király iránti hűséget tlagrans módon megsértette volna. Nincs ugyanis tudomásunk arról, hogy a bán teljesítette volna Velencze felszólítását, hogy tartóztassa fel a horvát bánnak Zára segítségére siető seregét. Velenczére nézve igen becses volt a bán szövetsége; mert ha nem is árulja el tényleg Lajost, elég, ha a maga jószántából nem támadja meg Velenczét, hanem e helyett inkább a rakonczátlan horvát főurakat ijesztgeti. Ertbető tehát, hogy Velencze nagy hálával viseltetik a bán, Peregrinus és Illés iránt, ha nem is lehet szó árulásról. ») Mon Slav. II. 699. 2) Mon. Slav. III. 700. 3) Mon. Slav. in. 162. ') Ez adatok nagy részét már Klaic is összeállította. Id. m. 171—177. 11. s) Mon. Slav. II. 614. 6) U. о. II. 555. SZÁZADOK. 1902. I. FÍJZET. 2