Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - III. közl. 215

beheim mihály élete és müvei. 219 gyelországnak vult királya.« Beheim ezen magasztaló szavai élénken emlékeztetnek azokra a dicsérő szavakra, melyekkel Dlugoss szerintJ

) egy német adózott 1443-ban Ulászlónak, kinek seregében szolgált. О is kijelenti, hogy Ulászló, ki ifjúságát a vallásért és egyházért való folytonos fáradozásban, nélkülözésben és küzdelmekben tölti, míg a többi fejedelmek dobzódásba és fényűzésbe merülnek, egyedül méltó a király czímére. »Albert király halála után — folytatja Beheim Ulászlót Magyarországon is királylyá választották, a mi azonban sokaknak nem tetszett, élükön Erzsébet királynéval, Albert özvegyével. Két évig tartott a háborúskodás, míg Erzsébet meg nem halt. Az egyeuetlenkedés ideje alatt a szultán összegyűjtötte seregét és nagy hatalommal Magyarország ellen indult. Midőn Ulászló ennek hírét vette, rögtön tanácsot ült az urakkal és hadjáratot hirdetett.« Beheim előadása már a bevezetésben is teljesen megfelel a történeti hűségnek. Ulászló 1440-ben választatott királyivá, Erzsébet pedig két évre rá 1442-ben halt meg. Murád szultán tényleg fölhasználta az előnyös helyzetet, melyet a trónviszály teremtett, és Magyarországot 1440—1441-ben Nándorfejérvár, 1442-ben pedig Erdély felől támadta meg.2

) A hadjáratot Beheim tudósításával megegyezőleg országgyűlés határozta el 1443 pünkösd táján.3

) »A király azután Váradra (gen wardein) ment és összegyűjtötte seregét, mely a magyarok segítségével 14,000 emberre rúgott, mind jól fölfegyverzett férfiú.« Ulászló 1443 jul. 22-én indult el Budáról a déli részek felé,4) és világos, hogy a költőtől említett Warclein Pétervárad, és nem Nagyvárad, mint Karajan gondolja.5) A keresztény sereg nagyságát az egyes források és írók különbözőképen állapítják meg : Bonfini6

) 15,000-ró, Teleki 7

) 25,000-re, Fraknói8

) mintegy 40,000-re, Huber9

) és Kupelwieser1

0

) Dukas nyomán körülbelül 25,000-re teszik. Kupelwieser szerint a költeményben ') Hist. Poloniae, I. b. 777. 1. s) V. ö. A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. IV. k. 25—26. 1. 3) IT. o. 31. 1. 4) Olv. Dlugoss id. m. I. 775. 1. és Huber id. ért. 162. 1. 6) Id. m. 8. 1. 6) Id. m. 457. 1. ') Id. m. I. к. 334. 1. s) Cesarini Julián bibornok magyarországi jpápai követ élete, 37. 1. ») Id. ért. 177. 1. Id. m. 68. 1.